Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - FIGYELŐ - Balla Kálmán: Zirig Árpád: Sasok és vonatok - Gyüre Lajos: Babits szlovákul
Babits: Mind bukdos botorkál gyámoltalanul Es olykor kezével a semmibe nyúl Es olykor tört lécen hintázni tanul. Érzem azt, hogy azok a versek sikerültek ilyen egyértelműen szépre, amelyek a költő-Kondrótban is rokon gondolatokat, érzelmeket ébresztettek. De amit elbírnak a Weöres- és Kassák- versek, nem, vagy csak módozataiban váltható valóra Babítsnál, ha azt akarjuk, hogy az igazi Babitsot tolmácsoljuk az olvasónak. Babits modernségében is archaikus nyelvezete, komolysága a játékosságban, hidegsége mosolyában, ridegségében is mély humanitása oly nehéz feladat elé állítja a fordítót, hogy a versek kettős gondolatiságából rendszerint az egyik kiesik — megsemmisül. Ez a kettős világ, a század eleji magyar költészet új embert formáló birkózása kap formát Babits költészetében. Mint ahogy Nemes Nagy Ágnes írja róla: ...aki formában annyira telhetetlen, élményben annyira szellemi élményt kereső, hogy a csodálatosan gazdag magyar századelő szellemi érdeklődésének teljes térképét meg lehetne rajzolni első köteteiből... Gazdagságából mindenre telik, legfőképpen a játékra. A híres alliterációk ideje ez, a szójátéké, halmozásé, gondolatritmusé... de ez a játék sohasem tud igazán könnyeddé válni, mintha nem is szavakat, hanem köveket görgetne ... A magyar irodalmi szecesszió legsúlyosabb játékossága ez, a szavak pompáját szikár gondolat és öszeszorítottszájú érzés hordozza... A díszek közül feszült és töprengő aszkétaarc tekint ránk ... Kérésük ezt az arcot, ezt a töprengő, a szavak szikráit dobáló Babitsot a fordításokban — ment hisz ez a lényeg, a cél: a rátalálás, a megmutatás, az olvasó és költő találkozása. Keressük, de csak itt-ott, egy-kért vers találó fordításában, és néhány sorok közti felvillanásban leljük fel. A versek opálos villanása, csiszolt márványszó-fodrai leegyszerűsödtek, s a modernség vasbeton-vázává formálódnak át Kondrót kezén. Kondrót versfordítói tevékenységét nagyra becsülve meg kell mondanunk, hogy a kötetben szereplő fordítások szintje nagyon hullámzó. Eddigi fordítói munkásságának gyengéi itt, ebben a kötetben fokozottabb mértékben ütköznek ki. Elsősorban a szöveghűség szabad, egyes versekben már-már szabados kezelése; más esetben a formai elemek elhagyása, s olykor-olykor a nyelv virtuozitásának elmaradása hat zavaróan. Kassák formabontó avantgardizmusa,- Illyés népi-nemzeti versidomai, Weöres magasan kulturált nyelvezete — bármily paradoxként hangzik — közelebb áll minden szétágazása ellenére Kondróthoz, mint az archaizáló, ugyanakkor súlyos mondanivalót hordozó, a szinonimák közül a legodaillőbbet, s mással nem helyettesíthető szót matematikai pontossággal kiszámító Babits. Mindjárt a mottóként szereplő A lírikus epilógja szonettrészlete jelzi a tartalmi s formai leegyszerűsítést: Babits: Csak én bírok versemnek hőse lenni első s utolsó mindenik dalomban. A mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam. Ezt Kondrót így oldotta meg: Sám som hrdinom každej svojej básne od prvej po tú celkom poslednú: celý svet chcel by som mat v nej tak strašne, však okrem mňa nik nevojde sa dnu. A tartalmi egyeztetés itt szinte elkerülhetetlen, ugyanis az átköltés révén a vers hordozó pillére (szállóigévé vált indítéka J, az első versszak utolsó két sora romlik el. Fordítsuk csak vissza magyarra: Az egész világot akartam benne oly nagyon, de rajtam kívül senki sem fér bele. Ugye, ez nem Babitsl S hol van a harmadik sor oly imponáló alliteráció- ja; s a tizenegy szótagos sorokból miért lett 11-10-11-10 szótag? Ugyanúgy hiába kérésük az időmértéket a Május 23 Rákospalotán sajátosan metrikus verssoraiban. Több esetben szövegmódosítást hajt végre a versekben, s ezzel megváltoztatja az eredeti gondolatot. Ez alól nem kivétel a babitsi líra egyik legnagyobb verse, a Húsvét előtt sem. Mivel
