Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - HAGYOMÁNY - Szántó György: Halas, Straka és a magyarok
ségen dolgozó férjemmel, a Lidové noviny című újságban olvastam František Halas Staré zeny-jét. Még nem tudtam, milyen visszhangja volt odahaza, Csehszlovákiában, s hogy a röviddel azután könyvalakban megjelent kiadásokat egymás után kapkodják szét az emberek. Űjra meg újra elolvastam s annyira megkapott, hogy szerettem volna, ha akkori magyar barátaink, a hozzánk járó irodalmárok és olvasói anyanyelvükön is megismerik. Így került sor aztán Anton Straka fordítására.” Nádass József, aki éveken át Anton Straka jó barátja és munkatársa volt a csehszlovák kultúra magyarországi népszerűsítése terén, néhány hónappal elhunyta előtt telefonbeszélgetésben adott választ az Anyókák magyar fordításával kapcsolatos legérdekesebb kérdésre: Miért nem fordította František Halas e költeményét is Szabó Lőrinc, akit az antológiába felvett többi Halas-vers fordítójául Straka választott? Nádass szerint: „A költemény szerkezete, kifejezési eszközei nagy gondot okozhattak Strakának. Megszoktuk tőle, hogy nyersfordításai is igényesek, színvonalasak. Így volt ez az Anyókák-kal is. Szabó Lőrinc látta a fordítást, de nem vállalkozott az átköltésére, mondván, hogy ettől jobbat úgy sem csinál belőle. Strakáék költő-barátai csak a kis könyv megjelenése után tettek maguknak szemrehányást, hogy a költemény egynéhány sora azért mégis csak csiszolásra szorult volna ...” Anton Straka hagyatékában van néhány feljegyzés az Anyókák fogadtatásáról, sajtó- és levélvisszhangjáról. A kivágatok már nincsenek meg, de a cikkek cseh fordításánál lelkiismeretesen oda van jegyezve a lap neve és (két esetben) a megjelenés kelte. A kolozsvári Korunk XIII. évfolyamának 6. száma részletes beszámolót közölt a cseh poéta költeményéről és a magyar fordításról. Az alkotásban nem csupán a hosszú vasárnap délutánok szomorú öregasszonyainak hangulatképét látja, hanem a korabeli társadalom lírai képét. E beszámoló tárgyi tévedése, hogy a műfordító anyanyelvéről tolmácsolta a költeményt magyarra. Szabó Lőrinc és mások tudatában is csehként élt Straka, holott nemzetisége és anyanyelve szlovák volt. A műfordítást dicsérte a budapesti Újság 1938. július 30-án közölt jegyzete is, valamint a Korunk Szavá-b&n megjelent beszámoló. Feltehető, hogy az Anyókák megjelenését más magyarországi és csehszlovákiai, esetleg másutt megjelenő magyar lapok is kommentálták. Erre utal a levelek tartalma is. Anton Straka számos barátjának, régi munkatársának és megbecsültjének elküldte a szép kiállítású kis könyvet. Válasz-soraik további ösztönzést jelentettek a műfordítónak. Kéthly Anna, baloldali országgyűlési képviselőnő megköszönte a könyvet s kérte, hogy közölhessen belőle valamit nőmunkásoknak szerkesztett lapjában. Sárkány Oszkár, a rimaszombati származású irodalomtörténész, mint írta, a magyarul megjelent cseh irodalomról írandó összefoglaló cikkben készült méltatni a műfordításit az Apolló című folyóiratban. Földessy Gyula, a még Ady köréhez tartozó irodalomesztéta, a költemény nemes emberségét és a műfordítás színes, kifejező, hibátlan magyarságát dicsérte. Megilletődve köszönte meg a könyvecskét Hatvany Lajos, Kosztolányi Dezső- né, Szőnyi István, a képzőművészeti főiskola tanára, Rozsnyay Kálmán író és műfordító, Lesznai Anna költő és festő, és mások. Említsük meg még Méliusz József Temesvárról küldött levelét, amelyet Anton Straka cseh fordításában idézünk. Az utána közölt magyar fordítás nem Méliusz eredeti magyar szövege. Ez utóbbi valahol elkallódott: „Díky za nádherný preklad Starých žen. Báseň uverejním v néktorém našem časopise. My, pokrokoví mladí Maďari v Sedmihradsku v dnešní téžké dobé stojíme s plnou váhou po boku demokratické Československé republiky. Žádáme ochranu Prozŕetelnosti na Vaši vlast, která jest druhou vlastí všech evropských Maďaru.” Magyarul: „Köszönet az Anyókák pompás fordításáért. A költeményt valamelyik folyóiratunkban teszem közzé. Mi, haladó szellemű ifjú erdélyi magyarok a mostani nehéz időkben teljes súlyunkkal a demokratikus Csehszlovák Köztársaság oldalán állunk. A Gondviselés óvja hazátokat, amely minden európai magyarnak második hazája.” Négy évtized távlatából tekintettünk vissza egy cseh költőre és egyik alkotására, valamint szlovák kortársára, aki azt érezte küldetésének, hogy a szép szó erejével és tolmácsolásával mozdítsa elő az egymásra utalt kis népek békéjét. Anton Straka nagy gondot fordított arra, hogy magyar költő-barátai az elsők közt ismerjék meg Halast és
