Irodalmi Szemle, 1976

1976/9 - HAGYOMÁNY - Szántó György: Halas, Straka és a magyarok

költészetét. Ö maga jól ismerte nemcsak költői pályáját és verseit, hanem a poéta hazája és népe sorsát féltő, elszánt kiállását is. Véra Straková tanúsága szerint férje Halast is igen alkalmasnak vélte arra, hogy gyümölcsöző kapcsolatba lépjen haladó szellemű magyar írókkal, ezért is ismertette meg őt a prágai Pfítomnost bankettjén a Nyugat és a Szép Szó íróival.

František Halas a negyvenes évek elején megbetegedett, ámde természetesnek vette, hogy bekapcsolódik az illegális ellenállási mozgalomba. 1942-ben Vladislav Vančura, Bedfich Václavek és Václav Černý társaságában megalakítják a cseh írók Nemzeti Forradalmi Bizottságát (Národní revoluční výbor spisovatelű). A Heydrich elleni merényletet követő megtorlás idején szanatóriumban feküdt s halálos betegnek nyilvánította az orvos, hogy megmentse a letartóztatástól. Anton Straka ekkor már antifasiszta munkásságáért kiszabott háromévi börtönbüntetését töltötte Bautzenban, ahonnan aztán a gross-roseni haláltáborba deportálták. Halas megérte hazánk felszabadítását és a munkásosztály győzelmét, élénk közéleti és alkotói tevékenység után, 1949. okitóber 27-én halt meg. Az ország a szocialista irodalom nagyjaként búcsúztatta.

A két nemeslelkű férfi emléke arra ösztönöz, hogy megvizsgáljuk: a felszabadult országban František Halas kereste-e a közös utat, a kapcsolatokat a magyarokkal, kultúrájukkal és irodalmukkal. Ehhez figyelembe kell venni, hogy 1945-től 1949-ig a költőnek rövid négy éve volt életéből, s ez a négy esztendő nem csak az újjáépítés, a szocializmus útjának kezdetét jelentette, hanem a hazai és külföldi reakcióval folytatott küzdelmet, pártharcot is. A csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok megteremtését ama korszakban sok minden gátolta. František Halas nem is titkolta gátlásait, amelyek a Horthy-rendszer antidemokratikus és ellenforradalmi politikájából, valamint Magyarországnak a Csehszlovákia feldarabolásában való részvételéből eredtek. Ámde Halas nemcsak a nemzet kedves költője, hanpm az újjászületett állam egyik fontos kultúrpolitikai tényezője, írószövetségi vezető és országgyűlési képviselő is lett. Ezt a szerepét tudatosítva becsületesen igyekezett levetni a bizalmatlanság vértjét. Előbb a lengyel irodalom felé fordult és egyhónapos tanulmányúton ismerkedett meg vele közelebbről. Ebből a korszakból, amikor még nem a megértés és barátság légköre uralkodott a csehszlovák—magyar viszonyban, egy magyarországi folyóirat számára adott interjú szövege is megtalálható a költő hagyatékában. (A szöveg cseh nyelvű, s nem sikerült megállapítani, melyik folyóiratban jelent meg.)

Halas a magyar újságíró kérdésére azt válaszolta, hogy a népek irodalmi kapcsolatainak elmélyítését attól várja, hogy a kisebbségi jogok kölcsönös biztosítása nyomán az írók bizalma is megnövekszik és nagyobb érdeklődést mutatnak majd a másik ország irodalma iránt. Idézzük a költőt:

„A magyar írókat jelentős mértékben olvasták nálunk. Nem kicsiny a műfordítások bibliográfiája. Petőfi, Arany és Madách régóta ismert alkotók. Aranyt a legnagyobb magyar írónak tartjuk. Petőfinél és Madáchnál különösen az emberi szabadságért vívott küzdelem érdekel bennünket. Emellett figyelemre méltó szlovákiai származásuk. Ebből is kitűnik, hogy a kultúrát nem lehet politikai határok közé zárni. Nézetem szerint a magyar költészet legnagyobb jelensége Ady ..

S a magyar irodalom részéről:

„Amennyire ismerem, legjobb képviselői által a világirodalom közös törekvéseit valósítja meg.”

František Halas irodalmi hagyatékának tükrében sokhelyütt villan fel érdeklődése és megbecsülése más népek költészete iránt, noha megjelent írásaiban másnyelvű irodalmakkal, idegen költőkkel aránylag keveset foglalkozik. Midőn azonban a Cseh Tudományos Akadémia szakvéleményt kér tőle a világköltészet bemutatását szervező Sborník svétové poesie-1 illetően, javaslatában Shelley, Milton és Slowacki neve mellett a legnagyobb természetességgel szerepel Petőfi.

1949. január 27-én volt Ady Endre halálának harmincadik évfordulója; František Halas ebből az alkalomból fogott bele egy nagyobb versválogatás cseh tolmácsolásába. E költemények kiadását már nem érte meg. Csak egy évvel később jelent meg a Československý spisovatel gondozásában a Krev a zlato című cseh Ady-kötet, amelyet Vilém Závada szerkesztett; a Halas-hagyatékból válogatott ötvenhat műfordítást három részre tagolta s az Ady-kép teljessége érdekében hat saját műfordításával egészítette ki.