Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Gál Sándor: Első közléseim
ELSŐ KÖZLÉSEM Gál Sándor Első közléseim avagy A kortársakkal egyvonalban Cselényi Lacival Stószról jövet. A Flexaretet Tőzsér Árpi kattintottá ránk. Az első a meghökkentő kérdés: így megszaladt bennem — bennünk — az idő? A tegnapi kamaszszemérmem és félelmem, amely az iskola parkjába bújtatott első megjelent versemmel, már nem tegnapi, hanem közel húsz évvel ezelőtti, s hogy már ez a sze- mérmesség és félelem régen elkopott, vagy méginkább: átváltozott, s ma már bátrabban lapozom fel a régi újságokat, folyóiratokat, s nézek szembe azzal a másik valómmal, aki ott didereg, külön életével immár a papíron ...? Bátrabban? De hiszen ez nem igaz! Nem igaz, mert ma is, s minden nap újra és újra, minden megjelenő írásom — első közlés. Mindig az első! Mert még most is, mindig, hihetetlennek tűnik, hogy az, ott a papíron, a vers, az elbeszélés, a riport, a cikk belőlem, szándékaim szerint született erre -a világra a — semmiből. A semmiből lett valami: élet, amely tapintható, érzékelhető, értelemmel felfogható, s amely megáll az időben. Ha megáll. Csodának tartottam mindig, csodának tartom ma is az írást. Ezért nem tudok ma sem bátrabban szembenézni azzal a másik, papíron didergő valómmal, mint az első vers megjelenése idején. Csak úgy teszek, mintha bátrabb lennék. Pedig nem vagyok bátrabb. Talán csak a köznapok fegyelmét tanultam meg, amelyben minden tisztességes emberi cselekedet, megnyilatkozás egyenrangú. Törékenységében és törhetetlenségéhen egyaránt. A vers, az elbeszélés sem kivétel. De ez más út, ez az előre vivő. Most pedig azt kéne megkeresni, amely visszafelé néz. Csakhogy én azt tanultam meg az idők
