Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Koncsol László: Utak, irányok (Beszélgetés Nagy Jánossal)
de énrám a versek zenei hatással voltak, annak ellenére, hogy az ilyen szigorú, szikár versek nem szoktak zenei képzeteket fölidézni. ® Mit szólsz a vulgarizálókhoz? — A vulgarizálás nagyon jó fegyver önmagam ellen. A vulgáris kritikát, jelzőket mindig én magam mondom el mások helyetta dolgaimra, aztán kijavítom őket. Másoknak persze nem ajánlom. # Hogyan tekintesz vissza eddigi pályádra? — Ügy, hogy nem vagyok befutott művész. Sajnos, többet építkeztem, mint szobor- íam; azzal csúfolnak, hogy nomád vagyok, aki megyek az új fű után, és egykettőre fcátrat bontok. De míg egy jurtát félóra alatt fölépítenek, egy műterem építése betonlábakon halad. ® S hogyan nézel a jövő elé? — Eddig az volt a probléma, hogy minden technikával kell dolgozni, hogy az ember megéljen, és örömmel kell vállalni mindezt. Ha fölkészülhetnék bronzra, fára vagy kőre, technikailag sokkal jobb dolgokat tudnék csinálni. Mindenre berendezkedni, ahhoz nagyon sok pénz szükséges, és nem is tudnám végeredményben a hatalmas apparátusomat kihasználni. Ha megadatna nekem az, hogy egyetlen technikával dolgozzam, akkor sokkal jobb eredményeket érhetnék el. Az, hogy én a megrendelők közt válogathassak, már fellegekben járás. Sajnos, a monumentális művész a kivitelezésnél a megrendelőkre van utalva. Emlékművet nem készíthetek a saját költségemre. Ezért az a lehetőség, amit Dunaszerdahely nyújtott a mártíremlékműre, életem legnagyobb lehetősége volt. Most minden attól függ, hogy jön-e még ilyen megrendelés vagy sem, annyira optimális körülményekkel. Earátkozás Amicével
