Irodalmi Szemle, 1976
1976/1 - FOLYÓIRATSZEMLE - — h —: A szocialista realizmusról Budapesten
a szocialista realizmusról Budapesten (Hájek professzor beszámolója a Tvorbábanj A prágai Tvorba 1975. XII. 10-i számában Jirí Hájek, a művelödés-poltiikai hetilap fő- szerkesztője számol be arról a kerekasztal-beszélgetésről, amelyre 1975. november 21- én és 22-én került sor Budapesten. A szocialista realizmus időszerű, kérdéseiről tárgyaló műhelytanácskozáson a moszkvai VoprOszi lityeraturi részéről Lazar Lazarev, a lap főszerkesztő-helyettese, a prágai Tvorba képviseletében Hájek professzor, valamint a Kritika és az Elet és Irodalom néhány munkatársa vett részt Pándi Pál, ill. Jovánovics Miklós főszerkesztők vezetésével. A szocialista országokban megjelenő irodalomkritikai lapok főszerkesztőinek októberi moszkvai találkozója után ez a műhelytanácskozás is azt igazolta, hogy — Jirí Hájek szavait idézve — az irodalomelméleti és -kritikai alapelvek és ismeretek nemzetközi szintű egyeztetése egyre inkább irodalmi lapszerkesztőségeink mindennapos munkájának nélkülözhetetlen részévé válik. A Tvorba főszerkesztője, amint cikkében megjegyzi, a kétnapos tanácskozás legértékesebb vonását a problémafölvetés hogyanjának azonosságában látja. Nem is olyan régen, még egy-két évtizeddel ezelőtt is a szocialista realizmus stílusként vagy módszerként való értelmezése állt a viták középpontjában. Ma viszont, a legtöbb szocialista ország irodalmában, Lazar Lazarev megfogalmazásával élve, már a mű- vészi formák történetileg nyitott rendszere ként értelmezik, melynek jellemző vonásait a marxista-leninista világnézetben, a valósághoz való forradalmi viszonyulásában, s nem pedig kifejező eszközeiben kell keresnünk. A szocialista realizmus ilyen értelmezését mindenekelőtt a szocialista országok irodalmainak a művészi stílus differenciálódását, gazdagodását eredményező fejlődése teszi szükségessé. E „nyitott” rendszer azonban korántsem jelent holmiféle „parttalan” rendszert. Csupán annyit, hogy a szocialista realizmus elmélete, az irodalmak reális fejlődésével összhangban, állandóan új és új elemekkel, vonásokkal gazdagodik, s a különféle alkotói törekvéseket a szocialista irodalom elsődleges társadalmi célja érdekében igyekszik mozgósítani. Természetesen, a „nyitott" rendszer elméletének nemcsak hívei, hanem ellenzői is vannak, de a legfontosabb az, s ebben a budapesti műhelytanácskozás résztvevői is megegyeztek, hogy a két tábor között élénk kommunikáció jöjjön létre. A budapesti tanácskozás másik fontos kérdéscsoportja napjaink szocialista realista irodalmának a valósághoz fűződő viszonyából indult ki. Hájek professzor beszámolója szerint e pontnál a felszólalók megegyeztek abban, hogy annak az irodalomnak, amely a valóság forradalmi változásait igyekszik nyomon követni, elkerülhetetlenül azokat a visszahúzó erőket is érintenie kell, amelyek e mozgást gátolják. Az irodalmat kötelességünk megóvni az ellenséges ideológiai diverzióval szemben, de a túlzó, s ezért egészségtelen óvatoskodás sem vezethet célhoz. A Tvorba főszerkesztője ezt követően a magyar marxista kritikának a népi írókhoz való hozzáállását hozza föl példának arra, hogy mennyire szükséges rávilágítani akár a nem a marxista világnézet talaján álló művekben is minden olyan értékes elemre, amelyek elősegítik valóságismeretünket, s mennyire szükséges e művek olyan vonásait szigorú kritikai elemzés alá venni, amelyek igazi valóságismeretünket elhomályosítják vagy elferdítik. Nem célravezető továbbá az irodalomkritikai gyakorlat föltűnő engedékenysége az irodalmi átlaggal szemben, míg az olyan művek, amelyek valóban az új, s a valóság mélyebb és teljesebb megismeréséhez vezető utak keresésén fáradoznak, nem egyszer értetlenül és aránytalanul igényes elvárásokba ütköznek. A kezdeti lépés, amit Budapesten megtettünk — írja beszámolója végén Jirí Hájek, a Tvorba főszerkesztője —, a szocialista országok irodalmi és kultúrpolitikai folyóiratai együttműködésének további bíztató lehetőségeit nyitja meg. Ehhez csak ennyit: a budapesti tanácskozás folytatására, amint arról az Élet és Irodalomból értesültem, épp a Tvorba vállalkozott, s a prágai kerekasztal-beszélgetés témája a történetiség és az irodalom kapcsolata lesz.-h.
