Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Koncsol László: Utak, irányok (Beszélgetés Nagy Jánossal)
szálról, és rájöttem, hogy egy-egy mű beletartozik sbbe az ősi keleti-középkeletl kultúrkörbe. 0 A te ötleted volt? — Magától jött. Főiskolai tananyag volt a művészettörténet, s egyszercsak a szovjet kultúra pozsonyi könyvesboltjában föllapozom a kis sumér bikát, s fölkiáltok: hiszen ezt Kerényi csinálta! Aztán rájöttem, hogy van egy ázsiai szemléletmód, amely nagyjából egyformán ábrázol, s nagyon egyszerűen elválasztható az európai művészettől. Ettől fogva kezdtem a magyar művészetet is igen-nem alapon osztályozni. Mi jellemző erre? Ez nemcsak archaikus művészet, nemcsak az idolok művészete, hanem végig, a modern művészetig nyomon követhető. A régi korokban is megvolt az ábrázoló és dekoratív művészet. De a legszebb kerámiai tárgyak a presumér időkben születtek: ezek olyan tökéletesek, hogy állítom, nem tudunk ma sem ilyeneket csinálni. Ezt más szóval absztraktnak is nevezhetnénk. Később kiderült, hogy ez a díszítés olvasható, megvan az ikonográfiája, úgy, ahogyan a szobroknak is. Ez a vonal követhető a keleti szőnyeg, a csempe és az úgynevezett arabeszk művészetben, amely a mohamedán vallás terméke, amely megtiltotta az ábrázolást, s így az elvonatkoztatott, nem literális dekoratív művészet felé fordítja a figyelmet. Az, hogy a kalligráfia magas fokra jut, szintén külön probléma, amelyet mai művészek is használnak. Deák György például abból él. Valamikor mindez egyben volt, aztán szétvált. Ahogy századunkban fölfedezték keletet, Picassóék fölfedezték a primitíveket, a japánok behozták festészetüket, Kandinsky, Miró a formáikat, úgy asszimilálódott ismét európaivá a kelet. Kelet megint betört Európába. 0 Mi lett a tervedből, az összehasonlító szobrászatból? — Ezt nem lehet befejezni. Hatalmas képanyagra volna szükség, megismerni az ásatások anyagát, a terület egész képzőművészeti anyagát, összerakni, kiválogatni és találni valakit, aki megírná az alaptanulmányt, s tovább kutatni a népek kultúrájának, mitológiájának egységét. Ha ez igaz volna, akkor ezeket a népeket, amelynek csak az emlékeit ismerjük, nyelvét nem vagy csak egyesekét, be lehetne sorolni egységekbe, rokonsági csoportokba. Egyelőre magam vizsgálódom tovább. 0 Milyen most a művész és a laikusok viszonya? — Művészuraznak. Olyan házban lakom, ahol azelőtt egy festő lakott, Bánsági, a házunkat ma is Bánsági-háznak hívják, s örököltem a ..művész urat” is. Ez így nagyon jól van, mert az idős művészt mindenki nagyon szerette és tisztelte, s ez így áttestá- lódott rám is. Nem újdonság a faluban a művész. 0 Hogyan tudsz megélni művészetedből, amióta csak ennek élsz? — A különféle előírások, szokások, szabályok és törvények közt eligazodni nagyon nehéz, mert bonyolultak, és mindig újakat találnak ki. Egyszer van pénz, máskor nincs. Munkám mindig van, de a honoráriumok olyan rapszodikusan követik egymást, hogy erre építeni nem lehet. A feleségem fizetéséből élünk, az enyémből vásárolunk. De ez nemcsak ránk jellemző, így él a szlovákiai művészek nagy többsége. 0 Verseket írsz-e még? — Már régen nem. 0 Örzöd-e még a régieket? — Valahol talán megvannak. 0 Mit szólsz Szabó Gyula verseihez? — Én azokat a verseket még Szabó Gyula előadásából ismerem, s ő olyan szuggesz- tívan adta elő a verseit, persze ehhez ismerni kell a személyiségét, hogy énrám nagy hatással voltak. Tudom, hogy ez sokakban visszariasztó érzéseket keltett, én viszont nagyon szerettem, és a legnagyobb embernek tartom őt azok közül, akiket valaha ismertem. Az ő szaval mögött ott állt a hatalmas életmű, műveltség, és utolérhetetlen vitalitása. Én még embert annyit dolgozni nem láttam. Nincs az a napszámos vagy rabszolga, aki annyit dolgozzék, mint ő cselekedte. 0 És Cselényi legújabb verseihez, az Irodalmi Szemlében? — Furcsa párosítás. Laci nem szerette Gyula bácsi verseit. Hogy miért, azt ő tudja, de egyikünk nívóját sem dönti el, hogy mit szeretünk, mit nem. Lacit figyelem, talán kezdettől fogva, együtt Is laktunk, együtt jártunk hangversenyekre, s most olvasva az új verseket, hosszú hallgatás, talán válság után is, úgy érzem, nem volt baj talán, hogy eddig hallgatott. Most nem tudom, talán éppen a közös hangversenyek emléke-e,
