Irodalmi Szemle, 1976

1976/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Koncsol László: Utak, irányok (Beszélgetés Nagy Jánossal)

Nagy János: Gyászoló asszonyok jjémdomborítás)

ról”, Matisse-ról, Eraque-ról, Derainről még viták folytak nálunk, azt vitatták, hogy dekadensek-e vagy sem, az iskolában a moderneket egyszerűen kihagyták a tananyagból. Az ember teljesen magára volt hagyatva, társaival, vitáival, szigorúan egymás közt. Elég szigorúan betartott tananyag volt, amit adtak nekünk, nemigen lehetett eltérni tőle.

# Ma más a helyzet?

— Most megint, úgy tudom, elég kötött anyagot vesznek a művészjelöltek, de mégis más világba csöppen bele a mai diák, mint mi annak idején.

9 Helyesled-e az anyag ilyen szigorú irányítását?

— Olyan ez, mint a katonaság. Egyik embernek szüksége van rá, a másikat megöli. A mesterséget tudni kell, mívesség nélkül nincs művészet. Az egyénektől függ, hogy ez a mesterségbeli tökéletességre való igyekezet lefoglalja és megtöri-e az egyéniségét, vagy erősebb, és átüt rajta, diadalmaskodik fölötte. Vannak olyan érzékeny lelkek, akiket a legkisebb dér is megfagyaszt. Itt a dér nem durva beavatkozást jelent, csak arról van szó, hogy ezek a lelkek kiszolgáltatottabbak.

# Egy furcsa kérdés: boldog vagy-e?

— Erre most illik igennel válaszolni, ugye?

# Nem illik. Azt mondd, amit gondolsz vagy érzel.

— Nem vagyok boldog, mert az egész élet nem más, mint a boldogság keresése: önmegvalósításom keresése. Ha sikerül valami, boldog vagyok, ha nem, akkor boldogtalan, szerencsétlen, nyomorék.

# Alaptendencia nincs?

— Én elég pesszimista alkat vagyok.

0 Most éppen sikeres vagy sikertelen szériában vagy?

— Is, is. Valami, amivel éppen kínlódom, nem megy, másrészt kaptam egy nagy elismerést, Lengyelországból.

% A te boldogságod, vagy egyáltalán közérzeted adalék lehet nemzedékünk közérzetének a leméréséhez. Hogyan látod, hogyan ítéled meg nemzedékünket? Milyen küldetést állított eléje a történelem? Betölthette-e vagy betölti-e ez a nemzedék a szerepet, amit a kor rárótt?