Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - Tóth László: A vándor és a lovag
A VÁNDOR: Jő, ezentúl lovagnak szólítalak, idegen. A LOVAG: Hát én, tebenned én kit tiszteljek, jóember? A VÁNDOR: Tiszteld meg Kelement. A LOVAG: A kőművest? A VÁNDOR: Hallottad már nevemet? A LOVAG: Híre szállt. A VÁNDOR: Mondjad csak! A LOVAG: Amerre csak megfordul az ember, mindenütt Déva várának hírétől hangosak a falak. A VÁNDOR: Ugye, még most is? A LOVAG: Száz meg száz évek óta állanak már falai, s még száz meg száz évekig ekképpen lesz. A VÁNDOR: Hát igen, az alkotás. Az én alkotásom! Hitem, erőm, szenvedésem. Életem! A LOVAG: Az emberek azt mondják: igen, ez a Kelemen! __ A VÁNDOR: Ugye? Ugye, hogy érdemes volt? A LOVAG: Az emberek azt is mondják: a Kelemen?!... A VÁNDOR: Csak beszélnek! A LOVAG: Megátkoztak, Kelemen. A VÁNDOR: A szájukat járatják! A LOVAG: Nevetnek rajtad, Kelemen. A VÁNDOR: Hitványságukon és tudatlanságukon! A LOVAG: Elrettentésül példázódnak veled, Kelemen. A VÁNDOR: Mert a jó példákra irigyek! A 'LOVAG: Sajnálnak, Keletben. í A VÁNDOR: Tehetetlenségükben csúfkolódnak! A LOVAG: Gyilkos vagy, Kelemen. A VÁNDOR: Ezért jöttél? A LOVAG: Ezért, Kelemen. Nagy szerencsében voltam valóban, hogy rád találtam, de nem a tündéreid fogadtak kegyeikbe. Régóta kereslek már, s kitartó kutatásom gyümölcse a mai nap. A VÁNDOR: S mi jogon kívánod földúlni úgyis földúlt életem? A LOVAG: Az igazság jogán. Lovagi becsületem szerint, ahol az igazságon csorba esik, igazságot tenni én megjelenek. A VÁNDOR: Nagyon siethettél.. . A LOVAG: Tengernyi dolgom akadt útközben. A VÁNDOR: Az igazságtevéssel, ugye? Mert az emberek megromlottak, s óvó szárnyad föléjük borítani, őrangyaluknak téged rendelt az Ür, ugye? A LOVAG: Ha én nem lennék, igazság sem lenne már rég e földön. A VÁNDOR: Nagy igazságot tettél Genfben, Kálvin szószéke alatt, mondhatom. S az inkvizíció csíptetőfogóival és csigáival is mit tudtál kezdeni? Mindenre-kényes orrod tán nem szagolt bele tudós Szervét Mihály, Húsz János, Giordano Bruno égő húsa-bűzébe? Lekéstél-e. tán Dózsa izzó trónjának látványáról is? Danton és Robespierre elgurult fejét játékgolyónak láttad-e? Szép Stuart Máriáért könnyeid hullatásával tettél-e igazságot? És nem hallottál még a Vérmezőről és Világosról sem, ugye? Haynau kezére rácsapott-e kezed? Mesélik, az igazság igéit vitted el magaddal Piave és Doberdo lövészárkaiba is, s míg nagy hévvel és ájtatossággal szónokoltál, övig kiemelkedve a fedezékből, egy süket puskagolyó éppen csak nem lyukasztotta át koponyád! Hasonlóképp beszélnek azok is, akikkel együtt kicipeltek a Don-kanyarba... S hogy-hogy annyi helyen, Dachauban, Lidicében, Ausch- witzben és Klakon, de Hirosimában és My-Laiban is, még csak látni sem láttak téged, az igazság őrült bajnokát! Pedig ugyancsak elkelt volna a kemény igazságtevés e helyeken is... Mutatványos vagy te, közönséges mutatványos! Hallom, évekkel ezelőtt egy nagyhírű cirkusz akart szerződtetni téged. Mért nem vállaltad? Odavaló vagy! A LOVAG: Hallgatlak. A VÁNDOR: Mi mást is tehetnél? Hallgatsz. Ugyancsak megkopott fényes fegyvered, bolond logikád csillogása, ugye, nagyhírű lovag?
