Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - Bereck József: Öregem, az utolsó — II.
sarkait, és mélyen meghajolt. Aztán felpattant egy nyugtalan, izgó-mozgó Fehér Lóra, melyről a mutatvány közben kiderült, hogy csak az öreganyám álmos pofájú macskája, de a lényegen ilyen csekélység mit sem változtatott. Visszafordult számba a nevetés; tapsolni akartam tehát, önfeledten, de összecsapott tenyereim semmilyen hangot nem hallattak, sőt ellenállás nélkül egymásba szaladtak, tnintha a csontok között nem izomszövetek, erek, inak feszülnének. Közben a puha, selymes páholy egyre fokozódó sebességgel emelkedett velem. Annyi időm maradt csak, hogy erőlködve lenézzek az arénára, ahol Aladár befejezte mutatványát, vérpiros rózsát húzott ki gomblyukából, elegáns mozdulattal egy nem létező kisasszonynak nyújtotta, majd szódásüvegből spriccelve felírta a Nagy Sárga Falra: vége az előadásnak! Dobtam egyet magamon az ágyban, s a zagyva álom meglehetősen gyorsan felszakadozott bennem. Egy ideig a plafon barna, szúette gerendáit néztem összpontosított figyelemmel, de az erezetek, kisebb-nagyobb görcsök nem álltak össze valamit jelentő, ismert alakzattá, ábrává. Otthon a régi házunknak is mestergerendás deszkamennyezete volt, s amit csak akartam, azt állítottam össze a repedések és a deszkaerezet bizarr vonalaiból. Amikor lebontottuk a házat, hogy újat építsünk helyébe, egy egész világot vesztettem el. A konyhaasztalon Mara üzenete várt. Egy üres, gyűrött liszteszacskón: , „Kimentünk, mertmég aluttál, Gyereki Teis ha akarsz. Tojást sütöttem ottvan a réd- liben. Talánmár elhűt. Ha tejetis akarsz, vegyél a Közértbe. Pénz a kredencfiókba van elég. Mi is' vittünk magunkkal mindent. Sajtot meg stifundert is. Mert éjjel talán kintmaradunk ha akarsz. A kulcsot a megszokotthelyre tegyed. Tudod. De biztos.” Oda akasztottam, a harmadik lécre, bévülről. A borzas hajú fiú, aki tegnap ajánlatott tett a farmeremre, most is a kút mellett ácsorgott. Néha-néha meghúzta a kút karját, nehogy leszaladjon a víz. Lehet, hogy nem is azokra az asszonyokra várt, akik még nem vitték be a reggeli vízadagot, lehet, hogy éppen rám, mert még mindig nem mondott le a farmeremről. Szemmel láthatólag csalódott képet vágott, amikor a vágóhíd felé vettem az irányt. Tudtam, hogy Aladár kint áll palackjaival a raktár előtt, de nem is nagyon érdekelt. Már az este, a hegyen töltendő éjszaka járt az eszemben. Hallottam, hogy Öregem sokszor egész héten nem jön le. Azt szokta mondani, hogy a lába miatt. Ez persze csak kifogás, hogy egyedül maradhasson. Elképzeltem, hogy nem lehet rossz a hegyen éjszaka sem. Este, amikor a távoli Arat mögé bukik a nap, a tömény sötétség és az ónbársony csönd a szőlőkarók között felkúszik a hegyre, ölbe veszi és álomba ringatja a hófehér falú présházat. 2 A sárga, poros út spirális alakban, lassan, egyenletesen lejtve ereszkedik le a dombra épült faluból. Ez a spirális, megkerülve a falut, csaknem egy teljes kört leír. Amikor Öregemnek még állatai voltak, egy-két óráig is eltartott, amíg leért a völgyben húzódó patakpartra, az erdő alá. Közben állandóan fékeznie kellett, nehogy a lovak farára fusson a szekér. Akkor még meglehetősen mulatságosnak és érdekesnek tartottam az egészet, mert a hazai parasztszekereken nem láttam féket. Otthon ilyesmire nem volt szükség. A hegyről jövet a patak Palotabozsok felé tartott, de ebben nem voltam biztos. Milgrundnál átbújt a magas vasúti töltés alatt, s azon túl én még sose jártam. A völgyben néhol öt-hat méternyire szélesedett, s mindkét oldalán jó füvű rét húzódott. Ide jártam Öregemmel a fafékkel ellátott, hosszú, keskeny, szekéren. Amíg ő kaszált és gyűjtött, vagy lehordta a domboldalról a vellázatokba rakott herét, én rendszerint ronda fekete piócákat ügyeskedtem ki a vízből egy nádszállal. Halak nem mutatták magukat, nádiverebek sem tanyásztak a gyér nádasban. A piócákról egyébként mindig a madi sásaratók jutnak eszembe. Egyszer Petrében vágták a sást, s akinek nem volt hosszú szárú horgászcsizmája, bizony elég gyakran felállt egy-egy zsombékra, hogy lesöpörje a meztelen lábaszárára tapadt piócákat. Este aztán a kocsmában rengeteg vörös bort ittak, aminek rendszerint csúnya részegség lett az eredménye.
