Irodalmi Szemle, 1976

1976/9 - Szimonov, Konsztantyin: Versek

Haza

Konsztantyin Szimonov

Várj reám

Partját három óceán árja mossa, Nagyvárosokkal ékes, tág vidék Csillagábrák hálójával befonva: Győzhetetlen, hatalmas, büszke, szép.

De az utolsó gránáttal kezedben

— Ha kioldtad már s még nem dobtad el — S egy perc alatt az emlékezetedben Föl-le jár mindaz, mit feledni kell,

Akkor nem a nagy ország jut eszedbe,

Mit beutaztál — jól ismert hazád —,

De szemed, tűnő képeket keresve,

Ama gyermekkori hazádba lát.

Egy falat föld három nyírfa tövében S meszi ösvény az, mély erdők megett, Nyikorgó komp a folyón úszva szépen,

S homokos partok, zsenge füzesek.

Ez hát a táj, ahol, hála a sorsnak,

Születtem, s ahol holtig meglelem földemnek azt a sarkát, mely a dús nagy Földkerekségről is hírt ad nekem.

Igen, verhet hőség és fagy e tájon, Gyötörhet minket éhség és hideg,

S pusztulhatunk — de míg élünk, e három Nyírfát oda nem adjuk senkinek.

Garai Gábor fordítása

Várj reám s én megjövök,

hogyha vársz nagyon,

várj reám, ha sárga köd

őszi búja nyom;

várj, ha havat hord a szél,

várj, ha tűz a nap,

várj, ha nem is jön levél

innen néhanap;

várj, ha nem vár senki ott

haza senkit már,

s ha nógat is bárki, hogv J

nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök, Fordulj daccal el, ha áltatják ösztönöd, hogy: feledni kell. .. ha lemondtak rólam már apám s lányom is, s jó barát már egy se vár —'

... szinte látom is: borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük, rám gondolva. De te várj s ne igyál velük.

Várj reám! Ó, átkelek minden vészen én.

Aki nem várt, rám nevet: „Szerencsés legény.“ ‘I

Nem tudhatja senki sem, te meg én csupán, hogy te jártál ott velem öldöklő csatán, s te mentettél meg, de hogy? Egyszerű titok: várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.

Lányi Sarolta fordítása

A verseket a Várj reám (A Nagy Honvédő Háború a szovjet költészetben) c. válogatásból közöljük. A könyv a Madách Könyvkiadónál jelent meg.