Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - JEGYZETEK - Varga Imre: Írás a falon

Icéscsaba környéki, nemzetiségileg vegyes lakosságú község kulturális életével ismerkedhettek meg a résztvevők.

A konferencián elhangzott előadások is bizonyították, hogy a nemzetiségi kisebbségek történelmi fejlődésük során megőrizve az anyanemzettől örökölt kultúra Jellegzetességeit és gazdagítva azt az együttélő nemzetek kultúrájának elemeivel, kialakítottak egy sajátos, csak rájuk jellemző népi kultúrát. Ez az új minőség egyben a nemzetek közeledésének lehetőségét is magában hordozza.

V. L.—N. L.

írás a falon

Oj albérletbe költözvén, régi szobácskám faláról rendben lemásoltam a fehér mészre futtában fölírt ceruzaszövegeket. A beírt füzet nemrégiben ismét kezembe került, s gondolom nem tanulságok nélkül való ezeknek a gyors feljegyzéseknek közreadása. Egy részük a körülményeskedő, fölényes, álművelt magyar szavak helyett javasol ■életesebbeket. Szószedetem leírása előtt azonban még elmondanék egyet s mást a nyelvről.

Aki két szóval mondja azt, amit eggyel is érthetően, szabatosan kifejezhetne, egyéb aljasságokra is képes. Nem tudom, hogy az iménti idézet pontos-e, s már a szerzőjének nevére sem emlékszem, tartalmát azonban volt ráérő időm néhányszor átgondolni írói-szerkesztői munkálkodásom alatt. Aki hozzám hasonlóan megkínlódik fogalmazványaival, tudja, hogy nem jogtalanul pörölök az oktalan és Jogtalan bőbeszédűség ellen. A nyelv életében mérhetetlenül többet jelent Tamási székelyeinek egy pontos és elevenbe vágó rövid mondata, mint néhány terjedelmes, ám sekélyvízű szónoklat vagy újságcikk a rosszabb fajtából. Madarat tolláról, embert a stílusáról. Aki úgy ír, hogy X bírálatot intézett az üzemvezetőség jelé, tudom róla, hogy óvatoskodó, gyáva ember. Az üzemvezetőség jelé ugyanis azt mondja, hogy az ezzel a formával élő ember nem vállalja személyesen a mondatot, mert akkor így írna: bírálta az üzemvezetőséget. Csakhogy ebben felelősség van, a szavaknak éle van, ki kell tehát csorbítani. Ez a hivatalokból terjedő nyelvi fertőzés (más hasonszőrű ővatoskodással, könyökvédős személytelenkedéssel együtt) be-betör a hírlapok nyelvébe is, s innen már csak egy lépés az irodalom. S minden stílusbeli torzulás a Jellem vagy a gondolat ferdeségét mutatja: a körülményeskedés éppúgy, mint a tudálékos mellébeszélés. (Sok hivatásos nyelvművelő szólt már ebben az ügyben; Illyés Gyula írói véleménye különösen sokat jelent közöttük. S az én megjegyzéseim igen hasonlók az övéihez.)

A múlt század végén (bizonyára a nyelvújítás hatásaként) vetették föl fejüket a lag-leges úrhatnámkodó szavak. Java részüknek van magyar egyenértékese, lehet, hogy kevésbé előkelő, mint uracskodó társaik, de sokkalta magyarosabb. Következzenek hát a példák.

Tényleg. Több rokon értelmű kifejezést is ajánlok helyette: valóban, valóságosan, igazán, csakugyan.

Mesterileg: jobb a mesterien. Főleg e.h. főképp. Kezdődőleg helyesen ettől kezdve, ettől fogva. Illetőleg helyett vagyis, azaz. Utólagosamnál jobb az utóbb.

Egy prózai szövegben olvasom: torkossága miatt elverték a gyereket. Én ezt úgy írnám, hogy torkosságáért elverték a gyereket. A nádpálca tehát nem valami miatt, hanem valamiért suhogott.

Gyakori vétség a kiismeri magát benne. Helyesen: eligazodik, tájékozódik.

Mindennapi fonákság írott szövegekben az amennyiben. Amennyiben neked is megjelel ..... Ehelyett: ha neked is megjelel. írható még helyette a ha csak, ha ugyan.

Nem ritka az úgy és a mind kötőszók párosítása. Például: Úgy az iparban, mind a mezőgazdaságban javulnak a termelési eredmények. Magyarosabb a: Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban ... vagy; Az iparban is és a mezőgazdaságban is...