Irodalmi Szemle, 1976

1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Turczel Lajos: Irodalmi kislexikon

Darvas János [Ipolymagyari, 1891 — Budapest, 1945J: költő, műfordító és újságíró. Darvas Iván színész apja. A húszas évek első felében többször felvetette a csehszlovákiai magyar írók szervezkedésének kérdését. 1934-ben a szlovák versfordításaiból Hegyország hangja címmel antológiát adott ki. — írod.: Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968.

Farkas István (Martin, 1900 — Jur pri Bratislave, 1975): író. A húszas években tagja volt a Simándy Pál által alapított losonci Madách Körnek, később hosszú ideig tanított az ipolysági polgári iskolában. 1927-ben a szlovák prózaírók magyarra fordított munkáiból Szlovák prózai antológia címen gyűjteményt adott ki. — írod.: Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968.

Gál Zsuzsa (Ipolyság, 1913------------): ifjúsági író, műfordító. Munkái: Péterke

játékai (verses képeskönyv, Budapest, 1955); Vándorlás a zenei világban (Budapest, 1961).

Gály Olga (Losonc, 1924 ------------): csehszlovákiai magyar költő, a Nő szerkesztője.

Művei: Hajnali őrségen (versek, 1954); Halkan szólok (versek, 1967); Tiszta vászon (versek, 1976).

Ipolyi Arnold (Ipolykeszi, 1823. X. 26. — Nagyvárad, 1886. XII. 2.): néprajzi gyűjtő, régész és művelődéstörténész. Katolikus pap, majd püspök volt. Társakkal együtt hatalmas népköltési gyűjtőmunkát végzett, melynek felhasználásával megírta a Magyar mythológia című híres munkáját. Művészettörténeti és régészeti tevékenysége is nagyon jelentős. Konstantinápolyban számos ismeretlen Corvinát fedezett fel. — írod.: Pór Antal: I. A. váradi püspök élete és munkái vázlata, Pozsony, 1866.

Kármán József (Losonc, 1769. III. 14. — Losonc, 1795. VI. 3.): a felvilágosodáskori magyar irodalom első szakaszának kiemelkedő írója és irodalomszervezője. Családja — mely valószínűleg már a XVI. században Losoncon élt — a XVIII. század elejétől kezdve kapcsolatban állt az irodalompártoló Ráday családdal. A Kármán-család hírnevét az író nagyapja, Kármán András alapozta meg, aki igazgató tanára volt az 1686 óta virágzó losonci gimnáziumnak, és tanítványai közé tartozott Bél Mátyás és Hatvani István. Az író apja, id. Kármán József, a nagyapához hasonlóan külföldi egyetemeken tanult, és tanulmányai befejezése után református lelkész, később pedig püspök lett; a Rádayak segítségével az armális nemességet is megszerezte, amellyel fia társadalmi érvényesülését szerette volna biztosítani.

A losonci gimnázium elvégzése után Kármán először a pesti, majd a bécsi egyetemen tanult jogot. Levelezéséből tudjuk, hogy az ügyvédi vizsgákra Pozsonyba járt és tanulmányai befejezése után a bécsi kancelláriában szeretett volna elhelyezkedni. Ez a törekvése azonban sikertelen maradt, s 1791-ben Pesten telepedett meg, mint ügyvéd, 1794-ben két barátjával, Pajor Gáspár orvostanhallgatóval és Schedlusz Lajossal, a budai egyetem esztétikatanárával együttműködve megindította az Uránia című negyedéves folyóiratot, melynek mindössze három száma jelenhetett meg. A lap anyagának nagy részét maga Kármán írta és fordította. 1795 áprilisában hazatért Losoncra, ahol két hónap múlva — eddig nem tisztázott körülmények között — meghalt. Pestről való hirtelen eltávozását összefüggésbe hozzák a jakobinus mozgalom tagjainak perével, de arról nincsenek hiteles adatok, hogy kapcsolatban volt-e a mozgalommal.

Kármán életműve — melyet az Uránia három száma őrzött meg — két egyenlő értékű részre osztható: a kultúrpolitikai és irodalomszervezői munkásságát felölelő tanulmányaira és prózai elbeszélő műveire. Legjelentősebb tanulmányában, A nemzet csinosodásában a magyar felvilágosodás úttörő kulturális és irodalmi törekvéseinek,

— Bessenyei György és mások célkitűzéseinek — mintegy újraértékelt szintézisét adja; irodalmi problémafelvetéseiből a hazai talajból fakadt eredeti irodalmi alkotások szükségének hangsúlyozása a legfontosabb. Szépprózai írásai közül a Fanni hagyományai emelkedik ki. Ezt a napló- és levélformában írt regényt irodalomtörténetírásunk a magyar szentimentalizmus legkiválóbb alkotásának és az első modern értelemben vett lélektani regényünknek tartja. Stílusát nagyfokú képgazdagság, a gondolatrit