Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Csáky Károly: Népi gyógyítás az Ipoly mentén
FÜLTÖGYULLADÁS Kelenyében anyatejet vagy a ház tetejéről szedett moha vizét csöppentettek a beteg fülébe. Az Ipoly menti palócok körében ismeretes volt néhány testrésszel kapcsolatos hiedelem is. Kelenyében a kisgyerek első kihullott fogát „gezőlyukba” (egér) kellett dobni, miközben a következő mondókát mondták: „Gező, gező, csontot adok, adjál érte acél fogatl” A kelenyei Bodzsár Jánosné néhány betegséget megelőző „gyógymódra” is emlékezik. Balázs napkor például két égő szentelt gyertyát kell az ember torkához tenni, hogy ne kapja meg a torokgyulladást. Hogy az emberek ne legyenek szeplősek, tavaszkor az első fecske után port kell hajítani. Közban a következő rövid mondókát mondják: „Fecskét látok, szeplőt hányok.” A honti palócok állatait számos betegség sújtotta. A betegségek gyógyítását különösen a férfiak végezték, leginkább a pásztorok, juhászok és a kanászok „értették a szakmájukat”. A legtöbb betegség a tehenek között pusztított. Ilyen volt például a rontás,. A tehenet rossz szemű ember, haragos szomszéd ronthatta meg. A tehén ilyenkor véres tejet adott. Kelenyében a megrontott tehenet különféle füvekkel kellett füstölni addig, amíg el nem jött az, aki az állatot megrontotta. Annak a tehénnek, amelynek megállt a kérődzése, Kelenyében árvacsalánt adtak, Hídvégen pedig Hraskó Ferenc vöröshagymát főzött, sót tett a vízbe, s ezt „beöntötte a tehénbe”. Ugyancsak Hraskó Ferenc mondta el, hogy ha a tehén véreset vizelt, felfogta a vizeletet és megitatta az állattal. Ha a tehén csömört kapott (étkezés után fellépő gyomorhurut), az ipolyfödémesi Jánoska István elhasznált csizmát égetett el, ennek hamuját vízbe tette és megitatta a tehénnel. Kelenyében, ha kevés volt a tej föle, úrnapi sátorból hozott kakukkfűvel mosták a tejesköcsögöt. A golyva (sülé) gyógyításának módját így mondta el Hraskó Ferenc: „A sülét akkor lehetett gyógyítanyi, ha a hógyika fogyott. Napkőtte előtt köllött főkenyi, sódarka- csontval kilencet kerekítenyi visszafelé a tehén süléje fölött. Közben számónyi is visz- szafelé köllött (kilenc, nyóc, hét.. . meg így tovább).” A lovaknál gyakori betegség volt a kehesség. Ipolyfödémesen „a kejhességet” „ko- potnyíkfűvel” gyógyították. Ezt János napkor szedték, megszárították, és a takarmánynyal együtt adták a lónak. Az ipolyhídvégi Antalicz Béla tormát etetettt a „kejhes” lóval. Szintén gyakori eset volt, hogy a lónak „megállt a vizelete”. Födémesen ilyenkor vöröshagymával kenték be a ló „megyét” (nemiszervét), Hídvégen pedig szőrt kellett tépni a farkából. A juhállományra a felfúvódás jelentett nagy veszélyt. Hraskó Ferenc szerint ilyenkor a birkát a farka alatt kellett „fölvéreznyi”, s bottal háromszor megcsapkodni a hátát. Munkámban nem szándékoztam az Ipoly mente gyógyászathoz kapcsolódó hiedelmeit teljes egészében feltárni. Csupán néhány községben előforduló leggyakoribb betegségeket kívántam felvázolni és ismertetni a velük kapcsolatos gyógymódokat. Állatbetegségek gyögyItAsa Adatközlők: 1. Buris Teréz (80 éves), Inám 2. Nagy Etel (94 éves), Inám 3. Bodzsár Jánosné (80 éves), Kelenye 4. Zólyomi Rozália (73 éves], Ipolynagyfalu 5. Antalics Béla (75 éves), Ipolyhídvég 6. Hraskó Ferenc (76 éves), Ipolyhídvég 7. Jánoska István (85 éves), Ipolyfödémes
