Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Csáky Károly: Népi gyógyítás az Ipoly mentén
vágjon ki egy rongydarabot a ruhájábő. A rongyot elégettem, hamuját meg megitattam a gyerekvei.” Kelenyében az öntést háromszor végezték el. Először a gyermek feje fölött, aztán a szívén, végül a lába fölött. Minden műveletnél ugyanazt a gyertyát olvasztották fel és öntötték a vízbe, öntés közben „keresztet vetettek” és a miatyánkot mondták. Az utolsó öntéskor kijött alak mutatta meg, hogy kitől vagy mitől ijedt meg a gyerek. A végén a gyertyát itt gyolcs zacskóba tették, melyet vagy az ijedt gyermek nyakába kötöttek, vagy a patak vizébe dobtak. Az Ipoly völgyében a felnőtt embereknél előforduló leggyakoribb és legismertebb betegségek közé tartozott még a kelés, a sárgaság, a szemárpa, a szemölcs, a tyúkszem, a pokolvar, a reuma, a köhögés, a fagyás, a fültőgyulladás és a spanyol járvány. Ezeket a betegségeket főleg különféle növényekkel gyógyították, de gyakran felhasználtak más eszközöket is, például: cérnát, lőszőrt, rézpénzt, tetűt, váladékot stb. A kelést (furunkulus) Inámban (ott kilis) kétféleképpen gyógyították. Vagy farkasalma levelével borították be, vagy vöröshagymát sütöttek, s ezt tették a kelésre. Ipolynagyfalun rézpénzt használtak a gyógyításhoz. Zólyomi Rozália így emlékszik erre: „A kelíst rézpízvel jó megnyomdostuk, osztangat a rézpízt letettük a keresztútra. Aki aztat onnan fővette, az kapta el a kelíst.” Ipolyhídvégen rozsliszt és méz keverékével kenték be a „kelíst”, az ipolyfödémesi Jánoska István (85 éves) szerint pedig „visszakézbő köllött kerekítenyi a kelís fölött, osztán az szépen elműt”. SÁRGASÁG A sárgaságban szenvedő beteget Kelenyében többféleképpen tudták gyógyítani. A betegnek kehelybe vagy nyitott sírba kellett nézni. Az is segített, ha frissen sütött kenyértől bemelegített ágyban jól kiizzadta magát. Előfordult még az is, hogy a beteggel tetűt etettek. Az ipolyhídvégi Antalics Béla tudomása szerint „a csődör nemiszervéről szedett váladékot köllött a betegnek ételvel beannyi.” SZEMÁRPA Kelenyében a „szemárpára panaszkodőnak” beleköptek a szemébe. Előtte pedig a következőket mondták: „Árpa van a szemedbe — hazudsz”. Az is megtörtént, hogy a beteg szemét árpával nyomkodták, majd az árpát a kútba dobták. TYÚKSZEM (Clavus — a hám elszarusodott tömege) Az ipolynagyfalusi Zólyomi Rozália így mondta el az ezzel kapcsolatos gyógymódot: „A tyuksegg fölött cérnával görcsöt köttem. A cérnát két ház csepegetője alá ástam. Mire az a fődbe elrohatt, elmút a tyúksegg.” POKOLVAR (Carbunculus — főleg a végtagokon előforduló sárga majd barna fertőző hólyagocskák] Kelenyében aszalt szilvával gyógyították a „pokóhólyagot”. A szilva belsejét bepaprikázták, kívülről zsírral bekenték, s ezt tették a „pokóhólyagra”. REUMA Inámban csóvánnyal (csalán) megcsapkodták a „reomás” testet, Kelenyében pedig „csóványt” kötöttek a „rehomára”. KÖHÖGÉS Ipolyhídvégen bodzavirágból (bocfa), Kelenyében pedig kakukkfűből főzött teát ittak a betegek. Az inámi Nagy Etel szentjánosfű és tisztesfű „főztében” fürösztötte meg a köhögős gyereket. A szamárköhögésben szenvedő gyerekkel szamártejet itattak.
