Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Csáky Károly: Népi gyógyítás az Ipoly mentén
A SZEMMELVERÉS A szemmelveréssel kapcsolatos hiedelmek több községben megegyeznek. A gyermek akkor szenvedett az említett betegségben, ha megcsodálták, megdicsérték, vagy valamelyik rossz szemű ember megigézte. A betegség tünetei is hasonlóak: a gyermek sír, fáj a feje, álmatlan, étvágytalan, fáj a hasa, hasmenése van. A betegség megnevezése — akárcsak a gyógyítás módja — nem egységes. Inámban szemtől jövésnek, Ipoly- nagyfalun szemtőnek, Kelenyében igézetnek nevezik. A szemmelverést szenes vízzel, főzéssel vagy fürösztéssel gyógyították. Gyógyítás szenesvízzel Inámban a szenesvízzel való gyógyításhoz legjobban Burls Teréz értett, ö volt az egyik gyógyítóasszony a faluban. Szemtől jövéskor egy tiszta vizet tartalmazó tányérba söprűből kihúzott négy cirokszálat tett. Majd égő faszenet dobott a vízbe, miközben azok nevét sorolta, akik a szemmelverésnél számításba jöhettek. Akinek a nevénél a faszén lemerült a tányér fenekére, az „verte szemmel a gyereket”. Ezután alulról felfelé megmosta a gyermek arcát. Kelenyében hasonlóan végezte a gyógyítást Bodzsár Jánosné. Ö azonban a szenesvízből a gyermek szájába is csöppentett, s a vizet a gyógyítási művelet után az ajtó sarkába öntötte. Gyógyítás főzéssel A gyógyításnak ezt a módját Ipolynagyfalun csak akkor alkalmazta Zólyomi Rozália „szenesasszony” (ma 73 éves), ha „kisjánynak vót a szemtő”. Ilyenkor — elbeszélése szerint — a beteggel rokon nevű asszonytól kellett ellopni a mosogatórongyot. Ezt szamártövissel együtt addig főzték a vízben, amíg a pára „a gerenda irányába nem szállt”. Kelenyében, ha a gyermeket „megigézték”, háromféle tésztát főztek, s a tészta vizével itatták a beteget. Gyógyítás fürdetéssel A gyógyításnak ennél a módjánál a „fürdetőasszony”-ok különféle füveket használtak fel. Inámban Nagy Etel (ma 94 éves] volt a fürdetőasszony, aki „benedicskefüvet” és „feketegyupárt” használt a fürösztéshez. Kelenyében úrnapi sátorból hoztak füveket a fürösztéshez, vagy „tisztesfű vizében fürdették a gyereket”. Fürdetés előtt két gödröt kellett ásni — egyik gödör a holté, másik az élőé volt, s a vizet valamelyik gödörbe öntötték. Ha szerencséjük volt, vagyis az élőébe öntötték, a gyermek kigyógyult — emlékezik vissza Bodzsár Jánosné. AZ IJEDTSÉG Az ijedtséggel kapcsolatos hiedelmek az Ipoly mente több községében azonosak. A gyógyítóasszonyok szerint a gyermek embertől, állattól vagy zajtól ijedhetett meg. A beteg ilyenkor nem tudott aludni, szünet nélkül sírt, sápadt volt, szeme „beesett”. A gyógyítás módjának lényege több helyen megegyezik, némi eltérések mégis előfordulnak. Buris Teréz inámi gyógyítóasszony a következőképpen mondta el a gyógyítás módját: „Az ihedt gyerek szive vagy feje fölé egy tányért tettem, amelyikbe tiszta víz vót. A vízbe osztán fölóvasztott szentőtgyertyát öntöttem. Nemsokára kigyütt annak a fur- mája, amitől a gyerek megihedt. A szentőtgyertyát osztán összegyúrtam, egy vászonba varrtam, oszt ,a gyerek nyakába tettem. Nyóc-tíz napik köllött neki aztán ott hordanyi. Ha nem akartuk a nyakába tennyi, az ágyába is tehettük a lába alá.” Az ipolynagyfalusi Zólyomi Rozália hasonlóan végezte a gyertyaöntést. Ö azonban a gyertyát nem tette a gyermek nyakába. Helyette háromszor megmosta a gyermek nyelvét. Gyógyítása ezzel még nem fejeződött be. A következő lépésről ezt mondta: „Ha mán tudtam, kitő ihedt meg a gyerek, elkűttem valakit ahhó a emberhő, hogy
