Irodalmi Szemle, 1976
1976/1 - JEGYZETEK - V. L. — N. L.: Nemzetiségkutató konferencia Békéscsabán
nemzetiségkutató konferencia Békéscsabán Az utóbbi évtizedekben az európai szocialista országokban a nemzetiségi élet tudományos kutatása iránt egyre erősebb érdeklődés és igény megnyilvánulásának lehetünk tanúi. A Kárpát-medence lakosságának hosszú, sok évszázados fejlődése során kialakult tarka etnikai szerkezet még ma is fontos szerepet tölt be a térség államainak társadalmi életében, műveltségében. A nemzeti és nemzetiségi meghatározók a többnemzetiségű államok társadalmi életében sajátos nyelvi és kulturális problémák formájában jelentkeznek. Az etnikai folyamatok mélyebb megismerése nemcsak a nemzetiségi problematika tudományos kutatásának célja; a társadalmi gyakorlat is szükségesnek tartja e kérdések vizsgálatát. Magyarország nem tartozik a nemzetiségileg vegyes lakosságú országok közé. A legutolsó népszámlálási adatok tanúsága szerint csak 1,5 százalék nem magyar nemze- zetiségű él az országban. A másik tény, melyet okvetlenül figyelembe kell venni, hogy az ottani nemzetiségek szinte kivétel nélkül szórványokban élnek. így figyelemre méltó az a törekvés, amely a hatvanas évek második felétől egyre erőteljesebben van kibontakozóban: a marxi-lenini elveknek megfelelően a nemzetiségi élet minden területén érvényesüljön a nemzeti (nemzetiségi) sajátosságokat tiszteletben tartó, de szocialista nemzetköziségen alapuló gyakorlat. Napjainkig ennek intézményes kereteit szinte teljes egészében kialakították. Az intézményesítés egyik közeli eredménye az 1974-ben az MTA Néprajzi Kutatócsoportján belül létrehozott Nemzetiségi Szakosztály, amely a nemzetiségi népi kultúra kutatását hivatott előremozdítani. Ennek a fejlődésnek logikus következménye volt az 1975. október 28—31-én Békéscsabán megrendezett Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia, amely a közép-európai nemzetiségek tudományos kutatása terén — főképpen némely államokban már több esztendeje folyó szervezett kutatások szempontjából — is kiemelkedő eseménynek számít. Szervezői a Magyar Néprajzi Társaság és a magyarországi nemzetiségek demokratikus szövetségei voltak. Balassa Iván — aki Kósa Lászlóval együtt a konferencia tudományos programjának szervezője volt — megnyitójában a következőképpen határozta meg a tanácskozás célját és értelmét: „A szocialista országok a nemzetiségi kérdés elvi és gyakorlati megítélésében a lenini nemzetiségi politika alapján állanak, mely többek közt a nemzetiségek sajátos kultúrájának tudatos, tervszerű fejlesztését jelenti. Ehhez azonban szükség van sokoldalú tudományos feltáró munkára, a történelem, a nyelvtudomány, a néprajz és sok más tudományszak területén. Konferenciánknak éppen az a célja, hogy az eddig elért eredményeket számba vegye és a feladatokat mérlegelje a néprajz területén.” A konferencia résztvevői két együttes ülésen és szekcióüléseken hallgatták és vitatták meg az elhangzott előadásokat. Az első napi együttes ülésen Ortutay Gyula akadémikus megnyitó és üdvözlő szavai után Balassa Iván beszélt a nemzetiségek néprajzi kutatásának elvi és módszertani kérdéseiről, Kővágó László a népi kultúrának a magyarországi nemzetiségek közművelődésének életében betöltött szerepéről tartott előadást, Kósa László pedig a magyarországi nemzetiségek néprajzi kutatásának újabb eredményeit ismertette. A megnyitó együttes ülés után a konferencia két szekcióban folytatta munkáját. Az egyik szekcióban elhangzott referátumok kizárólag a nemzetiségek néprajzi kutatásának kérdéseivel foglalkoztak, a másik szekció munkája érintette a nemzetiségek kutatásának történeti, jogi és szociológiai szempontjait is (a kétnyelvűség kérdése, a nemzetek és nemzetiségek közötti kapcsolatok jogi rendezésének problémája stb.). A konferencia több mint száz résztvevője között jelen voltak a közép-kelet-európai szocialista országok tudományos életének képviselői (a magyarországiakon kívül részt vettek szovjetunióbeli, csehszlovákiai, bolgár, lengyel, jugoszláv és NDK-beli kutatók), de eljöttek Békéscsabára ausztriai, dániai és NSzK-beli etnográfusok is.
