Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Belányi János: Ipolyszakállasi gyermekjátékok és Ifjúsági szokások
II. IDŐSZAKI NÉPSZOKÁSOK 1. Miklós és Luca napi népszokások A Miklós és Luca előestéje a gyermekeké. Az előbbi napon nagyobb fiúk, az utóbbin pedig lányok öltöznek föl Miklósnak, illetve Lucának. Előfordul az is, hogy láncot csörgetnek, úgy mennek a kisgyermekes házakhoz. A tréfálkozás után megajándékozzák a kicsiket, akik már előbb kitisztították a lábbelit, melyet aztán a tűzhelyre vagy az ablakba helyeznek. Régebben leginkább gyümölcsféle volt az ajándék, újabban üzleti édesség és játékok, babák. A század elején Luca estéjét a község pincéiben ünnepelték meg. A kanász végig dudálta a falut, előtte a falka helyet a gyermekek szaladtak, kolompokat zörgetve. Az utcán bámészkodó gazdáktól a kanász borravalót kapott. Ezt a szokást a községbe 1900 táján Hűvös József hozta be. Luca reggelén iskolás gyermekek jártak a házakhoz, s ezt a versikét mondták: „Acélt hoztunk kenteknek fazekába, Tyúkjaik, lúdjaik jó heverősök legyenek!” Ezt követte a leheverés a földre. Eközben azt kiáltották: „így heverjenek a tyúkjaik!” A gyermekek a heverésért pénzt vagy gyümölcsöt kaptak. 2. Betlehemjárás A betlehemes csoport 5 tagból állt. Iskolás gyermekekből vagy legénykékből tevődött össze, egyikük — a „Kubo” — tréfás, nevettető bojtárnak volt öltöztetve. Ruházatuk fehér, rojtos, bőszárú gatyából, piros szalaggal átkötött ingből, csizmából, keménypapírból készült püspöksüvegből állt. „Kubo” szakállas volt, a sapkája kifordított báránykucsma, a kabátja ködmönféle. A vállán hátizsák, a kezében csörgő nélküli baku- lya. A többi betlehemesnél csörgős bot volt. A betlehemvivő nyakszíj segítségével a mellén hordta a szimbolikus istállót. A betlehemezést december 23-án fejezték be, mivel másnap mindenkinek odahaza illet lennie. A háznál a vezető kopogtatott be. A „szabad” után megkérdezte, hogy beviheti-e a betlehemet? Az igen-re Kubón kívül, aki a konyhában marad, bemennek a szobába. A betlehemvivő két gyertyát gyújt, s társai körbejárva megkezdik az éneket, csörgős botjaikkal adva meg az ütemet. A karácsonyi ének után a vezető kiszól Kubőnak: Kubo, gyere be! Kubo öreges járással bejön, bakulyájárára támaszkodva figyeli társait, akik kérdezgetik őt. Mulatságos mozdulatokkal vidám felelteket ad. A küszöbön botladozva ezt mondja: Jaj, jaj! Annyira siettem, majdnem elestem. Vezető: — Kubó! Voltál Betlehemben? Kubő: Hol, a tehenben? A vezető vagy más kísérő kérdéseire: — Kubó, tudsz keresztet vetni? Kubo: Mit, kereket vetni? (utána próbálgatja a kerékvetést). Ezután belekezdenek egy bojtárdalba, miközben körbe járnak a szobában. Kubo ismét velük tart. Ezt éneklik: Bojtár a nagyapám, bojtár vagyok én is, Csak a botját hagyta rám, gazdag vagyok mégis. Kis báránykám mellém fekszik, Szundikálunk sokszor estig, így élem világom! Deleléskor lenyugszom cifra kis subámra, Nincs nálamnál nagyobb úr az egész határba. Kis báránykám mellém fekszik, Szundikálunk sokszor estig, így élem világom! Báránykámon csengő szól: csingilingi lanka, Furulyácskám is dúdol: tulululu lajla.
