Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - Csontos Vilmos: Estéli ének - Csontos Vilmos: Csendesség - Csontos Vilmos: Pacsirta a sasok között

Csontos Vilmos

•stéli ének

Öregség, öregség,

Korán megérkeztél, Merre is mehetnék,

Hogy útba ne essél.

Sietve mondatod,

Amit el nem mondtam, Villantod a napot; Már-már végsőt lobban.

Sötét lesz, — nem félek: Lángoló szívemnek Sugarában lépek,

Irányt nem tévesztek.

Öregség, öregség,

Korán megérkeztél, Türelmes maradj még, Mintha itt se lennél,

Hagyd, hogy az alkonyat Ügy öleljen engem: Hallhassák dalomat, Amerre elmentem.

csendesség

Várom az estét,

— Jöjj, csendesség.

Virradatkor,

— Csók a naptól,

S egész napon,

— Ember-vadon.

— Vadon ha fogy, S fény se ragyog,

Ami marad,

Oda tapad

A szívemre:

— Estém csendje.

pacsirta a sasok között

jaj, kicsi madárka,

Szürke kis pacsirta,

Ily gyenge szárnyakkal,

Hogy mersz oda szállni,

Ahol a kék égre,

Őfelsége a sas,

Nagy köreit írja?!

jaj, kicsi madárka,

Szürke kis pacsirta,

Itt a barázdában,

Apró fiókáid Könyörögnek, szállj le,

Szállj hozzájuk vissza.

jaj, kicsi madárka,

Szürke kis pacsirta,

Sasok közre fognak,

Feszülő karmokkal Megtépázzák tollad,

Szállj vissza, szállj vissza, Magas ég kékjére Csak sasok szállhatnak.

laj, kicsi madárka,

Szürke kis pacsirta,

Kit fölrepít szárnya Oda a magasba:

A röpte se látszik,

S nem hallatszik hangja.