Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Szanyi Mária: Ipoly mente néprajzáról
amelyek a különböző hiedelmekkel együtt képeztek egységet? Milyen szerepük volt ebben az időben az egyén, a család, a falu közössége életében, gondolkodásában? A babonás-vallásos tudatforma tükröződései voltak-e még, vagy már csak csökevények, mechanizmusok? Megfigyelhetők voltak-e a változásnak, az átmenetnek azok a fokozatai, amelyek a megszűnéshez, majd a felejtéshez vezetnek? b) Milyen összefüggések figyelhetők meg az életforma változása és a hiedelmekhez, a rítushoz való viszony tekintetében? Lehet-e rátapintani legalább a szokások életében azokra a periódusokra, amelyek az emberek életviszonyaiban, gondolkodásában, élet- szemléletében végbement változások függvényeiként alakultak.” A kutatás további menetében lényeges szempont volt megállapítani, hogy vajon az egyes szertartásos cselekmények végzői feltétlenül hisznek-e még a velük kapcsolatos hiedelmekben, vagy már bizonytalanok — hisznek is, nem is —, illetve csupán megszokásból végzik, s egykori — esetleg el is felejtett — céljára, értelmére már nem is gondolnak. A könyv a szokásokat a téli, a tavaszi és a nyári ünnepkörben tárgyalja. Az ún. hagyományos anyagot mutatja be, az űjabb, főleg az egyház kezdeményezésére elterjedt szokásokkal, például a Kánai menyegzővel, vagy a szálláskereséssel nem foglalkozik. Az egyes jeles napok köré csoportosuló szokások bemutatásában természetesen vannak eltérések. Az idők folyamán megváltozott társadalomszerkezet, a gazdasági élet változásai, az ideológiai szint megváltozása stb. vonták maguk után, hogy megváltozott az ünnepek gyakorlásának a módja is. Vannak jeles napok, melyek eredetét még a pogányság idejében kell keresnünk, mások fenntartásában viszont az egyházi szertartásoknak volt nagy szerepük. A könyv szerzője a konkrét anyagot ezen elméleti fejtegetések után az egyes ünnepkörök szerint mutatja be. I. TÉLI ÜNNEPEK 1. András napja Az András-napi szokások a vizsgált területen aránylag egységes képet mutatnak. Közös motívumuk azok a varázslások, amelyekből megtudják, hogy ki kinek lesz a házastársa. Paláston például András estéjén a lányok egy szilva-, egy cseresznye- és egy körtefaágat tettek a vízbe, közben egy-egy legényre gondoltak. Amelyik ág karácsony böjtjéig kivirágzott, megjósolta, hogy az a legény lesz-e a férje, akire gondolt, mikor az ágat a vízbe tette. 2. Mikulás esti gyóntatás A Mikulás esti gyóntatás és litánia paródiájáról Manga János föltételezi, hogy kezdetei a vizsgált falvakban is a középkorra vezethetők vissza. Az egyes változatoknak, melyek még a századforduló táján nemcsak az Ipoly mentén, hanem a Csallóközben, a Mátyusföldön és a Garam mentén is ismeretesek voltak, lényege, hogy az egyik legény papot vagy püspököt személyesít meg, aki a fonóházban meggyóntatja a lányokat vagy menyecskéket. A szokás részletes leírását Ipolyszécsénkéről Palástról és Fel- sőszemerédről olvashatjuk. 3. Luca napja A szertartásszerű cselekmények és hiedelmek Luca napján és estéjén olyan sokrétűek, hogy e nap jelentősége alig marad el a karácsony bűjtjétől. A Luca napjához és estéjéhez fűződő szokásokat, melyek a századfordulón még a kutatott falvak mindegyikére jellemzők voltak, a szerző így csoportosítja:. „a] bizonyos munkák, mint például a. fonás, mosás kenyérsütés stb. tiltása; b) lucaszék készítése a boszorkányok felismerése célfából; c) boszorkányok elleni védekezés; d) a boszorkányság elsajátítása; e) köszöntők, illetve jókívánságok; f) házasságjóslások; g) a baromfiak szaporodására
