Irodalmi Szemle, 1976
1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Szanyi Mária: Ipoly mente néprajzáról
Szanyi Mária Ipoly mente néprajzáról (Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. Akadémiai Kiadó, Budapest 1968) A néphagyományban egymástól független időben és alkalommal számos egyező szokás, cselekedet, hiedelem mutatható ki. Sok esetben egyes társadalmi rétegekhez, máskor egy-egy korosztályhoz, vagy csak bizonyos személyekhez fűződnek a hol merev szertartásszerű, hol szinte játékos cselekmények, amelyeket általában népszokásokként emlegetünk. Manga János könyvében egy tájegység, az Ipoly mente népszokásai közül azokkal foglalkozik, amelyek a naptári év jeles napjaihoz fűződnek. A szerző bevezetőjében megállapítja, hogy a korábbi kutatások a népszokásokat mintegy örökéletűnek írták le, figyelmen kívül hagyva azt a közeget, amelyben keletkeztek. Pedig a népszokások megmaradása a megszokás mellett — a jalu közösségének vagy egyes rétegeinek, korosztályainak a múlthoz való viszonyában, életformájában, hitvilágában, gondolkodásmódjában, ízlés- és érzelemvilágában leli magyarázatát. Mivel azonban ezek a fenntartó erők sem örökéletűek, ezek is változnak, természetes, hogy velük együtt változnak a ’szokások’ is, sőt nemcsak változnak, hanem bizonyos körülmények között már feleslegessé válnak, megszűnnek.” A régi paraszti életformában az ünnepeket a hétköznapoktól a pihenésen, a táplálkozáson, az öltözködésen stb. kívül bizonyos cselekmények, rítusok, hiedelmek, továbbá az ünnepi magatartás sajátos formái, szokásai különböztették meg. Mindezek együttvéve meghatározták az ünnepek jellegét, pszichikai hatását. A kötet szerzője csak bemutatásukra törekszik, a hangsúlyt azonban a szertartásszerű cselekményekre, azokra a népi rítusokra helyezi, amelyek bizonyos célokkal, magyarázatokkal, képzetekkel társulva bizonyos vágyak, törekvések szolgálatában állottak. Manga János 27 Ipoly menti faluban végzett kutatás alapján vonta le könyve tanulságait. Az adatgyűjtés, amely az 1930-as évek végén indult, az 1940-es évek elején az Ipolytől jobbra fekvő területeken a következő községekre terjedt ki: Ipolybalog, Kelenye, Ipolyszécsénke, Palást, Hídvég, Pereszlény, Gyerk, Tompa, Horváti, Felsősze- meréd, Deménd, Ipolyvisk és Ipolyszakállas. Az 1950-es évek elején lényeges tapasztalatok birtokában az előzőnél rendszeresebb adatgyűjtés folyt az Ipoly balra fekvő magyarországi falvakban: Ipolytarnóc, Litke, Mihályrege, Bocsárlapujtő, Örhalom, Balassagyarmat, Ipolyszög, Érsekvadkert, Patak, Dejtár, Ipolyvece, Drégelypalánk, Hont és Bernecebaráti. A vidékről adott rövid tájékoztatás magába tömöríti az egyes települések lakosságának folytonosságáról nyújtott képet, illetve a lakosságcsere okait. Ahol szükségesnek mutatkozott, áttekintést nyújt a társadalmi rétegeződésről is. Az anyaggyűjtés szempontjait a következő kérdések köré csoportosította: a) Hogyan éltek az 1950-es évek elején az emberek tudatában az ún. régi, az esztendő ünnepeihez kapcsolódó hiedelmek és szokások? I Ugyanezt néhány községben már az 1940-es évek elején vizsgáltuk ezen a vidéken és Csehszlovákia magyarlakta területein.) Aktívak voltak-e még, vagy már csak passzívak azok a szokásformák,
