Irodalmi Szemle, 1976
1976/1 - HAGYOMÁNY - Dienes László levelei Fábry Zoltánhoz
szükség van, mint a teoretizáló cikkekre. Úgy hogy Önt is arra kérem, hogy lehetőleg ilyen irányú dolgokat küldjön. Természetes következménye ennek, hogy a cikkeket lehetőleg jóval rövidebbre akarom szabni, a cikkeknél szeretném sohasem túllépni a 10 oldalt, de inkább 5—6 oldalas cikkeket hozni, a szemléknél pedig egy, legfeljebb két oldal mellett maradni. Azt hiszem, hogy ilymódon élénkebb, változatosabb és érdekesebb lesz a szemle. Híreit várva, szeretettel köszönti Dienes László. 15. Cluj—Kolozsvár, 1927. október 11. Kedves Fábry Zoltán! Higyje el, hogy igen kínos nekem Önnek kéziratot visszaküldeni. Tudom, hogy milyen érzékeny és én is érzékeny vagyok Önre, de a kényszerűség mégis nagyobb parancs. A Korunk előfizetői állománya annyira visszament, hogy a lap fennmaradását komoly veszély fenyegeti. S több oldalról komoly intelmeket kaptam arra nézve, hogy ennek oka, legalább is részben a szemle túl elvont, elvontsága és nehézsége. S magiam is azt hiszem, hogy az utóbbi hónapokban nem egy feleslegesen nehéz cikk jelent meg a Korunkban. Ha tehát élni akarok, segítenem kell ezen, és azért kerülni akarok minden olyan írást, amely az olvasókat elidegeníthetné a szemlétől. S az Ön mellékelt kézirata szintén túl-nehéz. Arra kénem tehát, minthogy témája nagyon érdekes, írja meg sokkal könnyebben és rövidebben is. A regényfolytatást éppen jó időben megkaptam, szeretném, ha mindig, legalább egy folytatással előre volnánk. Mihály Ödön elküldte önnek az 520.— ckoronát? Szeretettel köszönti Dienes László. 16. Cluj—Kolozsvár, 1927. november 9. Kedves Fábry Zoltán! Megkaptam a regényfolytatást, s ha elég hamar ki tudom szedetni, elküldöm Önnek korrektúrára. Nem tudom miért fordítja Katerinával a lány nevét? Ilyen magyar név nincs, azért át is írtam Katalinra. A Reggel már hónapok óta a Kaczér neve nélkül kapja a lapot, s biztosan csak "kiiogás, hogy nem érkezik meg. Örülök, hogy Mihályi elküldött© végre az 500.— ckoronát. Bartának írtam és felkértem közreműködésre. Minthogy hivatásos terjesztővállalatokkal úgy látom semmire sem lehet menni, viszont azt tapasztalom, hogy bizonyos fokú érdeklődés mégis van a szemle iránt Szlovenszkóban is, szeretném, privátim megfogni ott is a terjesztés dolgát. Én itten sok mindent kipróbáltam, vannak dolgok, amik elég jól beváltak s amikről fölteszem, hogy Szlovenszkóban is jók volnának. A legjobban bevált a rendszeres mutatvány számküldés, válogatott cím-anyagra. Még pedig úgy, hogy elküldünk legelőbb egy prospektust, amely részletesen ismerteti a Korunkat, egy nyomtatott kísérőlevéllel, amelyban bejelentjük, hogy küldünk egy mutatványszámot. Ha az illető nem küldi vissza, küldjük neki a következő számot is. Ha ezt is megtartja, a következő hónap közepe felé kap egy levelet, amelyben felkérjük, hogy nyilatkozzon előfizetésére vonatkozólag, és bejelentjük, hogy amennyiben másképpen nem diszponál a következő számot egy negyedévi előfizetési díj utánvételezésével fogjuk elküldeni. Az ilyeneknek egy része azután kiváltja, egy része visszautasítja. De még mindig olcsóbb akvizíció és mindig jobb is, mint hivatásos akvizitör útján. Ugyanezt szeretném Szlovenszkóban is megcsinálni. Nagyon szeretném, ha Ön vállalkozna ennek lefolytatására. Kérdés csak, hogy meglehet-e Stószon csinálni, vagy pedig nem tudna-e Ön egy kassai címet megadni, amelynek közvetítésével folytatná le az akciót.A dolog bizonyos mennyiségű, nem nagyon sok adminisztrációs munkát jelentene, amelyet én a lehetőséghez képest, de mindenesetre megfizetnék, össze kellene
