Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: A Korunk szerkesztőségének levelezése Fábry Zoltánnal

Dienes László Fábry hagyatékában 41 levél és levelezőlap maradt fenn, s ezek azt bizonyítják, hogy Dienes viszonya és a Korunkban való együttműködése Fábryval hasonló volt, mint később Gaál Gáboré, sőt egy fokkal szívélyesebb, barátibb is. Amint Balogh Edgár találóan megállapította Gaál Gábor és Fábry Zoltán barátsága című tanulmányában, Gaál hivatalos hangon levelezett Fábryval, „kedves uramnak” szólítva. „A kedélyesség különben is hiányzott kettőjük munkalevelezéséből, legalábbis csak egyszer csillan fel úgy mellékesen egy közvetlen személyi vonás, amikor Gaál bizonyára egy kapott stószi képeslapra hivatkozva kimért udvariassággal közvetlen emberi bókot mer szövegébe szőni...” (Fábry Zoltán kortársai szemével, Madách K. 1973. 129.) Általában Dienes is hivatalos tónasban Ír, de gyakran közöl Fábryval személyes, baráti dolgot is, érzelmes kifejezésekkel. Már első levelét így kezdi: „Kedves jó Fábry Zoltán! De mennyire örömmel fogadom segítő testvér-kezét.” Későbbi leveleiben is gyakran szól Fábryhoz lírai hangon: „Levele nagyon mélyen érintett, örültem, hogy véletlenül még itthon talált, s tudok intézkedni. Higgye el nekem, önt oly közel testvérnek érzem, s szeretnék önnek minél hathatósabb baráti segítséget nyújtani.” 1926 novemberében pedig oldalakon át magyarázkodik Fábrynak, aki megsértődött, amiért Dienes nem közölte Kassákról szóló esszéjét: „Szeretném, ha megérezné, hogy teljesen őszinte vagyok, s ez enyhítene rossz érzésén. Levelét nem merem újra elolvasni, úgy fáj ha már rátekintek is. Mert látja, én igazán oly közel álló testvér-leiket véltem megérezni önben, s érzek ma Is, amilyet az ember csak egy-kettőt talál egész életében. S nagyon fáj, hogy Ön (akár) egy óráig feltételezhette rólam, hogy én el akarom ejteni önt... Hát olyan kicsiny embernek gondol ön engem? S ha ilyennek gondol, hogyan érdemesített még egy levélre is?” A későbbi levelekből arra is következtethetünk, hogy személyesen is találkoztak, amikor Dienes átutazott Csehszlovákián, utolsó ránk maradt levelében pedig magukhoz hívja, berlini látogatásra: „Mondja, Fábry, nem tudna annyi pénzt összeszedni, amiből az útiköltség kitelik Berlinbe? Mi egypár hétig tudnánk vállalni, úgy hogy legfeljebb csak egy kis zsebpénzre volna szüksége. S most volna hely is, egy kicsike szoba... Lássa feljöhetne néhány hétre felüdülni egy kicsit. Én olcsó belépőjegyeket is tudnék szerezni, úgy hogy kevés pénzből sokat láthatna.”

Kapitalista körülmények között a szocialista folyóirat létezésének is központi problémája a pénz, s mivél állami támogatást a Korunk sehonnan sem kérhetett, a levelek jelentős része is az anyagi nehézségekkel való küszködést tükrözi. A lap egy példánya nálunk 15 koronába került, ami kb. nyolc-tízszerese egy mai folyóirat árának, az évi előfizetési díj pedig meghaladta egy földmunkás egyhavi fizetését. A jobban fizetett értelmiség és polgárság pedig idővel hátat fordított az egyre radikálisabban balra forduló folyóiratnak. Ezért ösztönzik Fábryt a Korunk szerkesztői állandóan új előfizetők szerzésére, elszámolásra. (Amint Dienes leveleiből kivehető, a lapot a bukástól többször is kolozsvári mecénásai mentették meg.) Amint a levelekből látjuk, a szerkesztő nemcsak a kéziratokkal, szerkesztéssel foglalkozott, hanem energiáját gyakran inkább kiadói és terjesztési problémákkal kellett elfecsérelnie.

Az is kitűnik a levelekből, hogy Fábry elvi álláspontja általában balosabb, radikálisabban marxista volt, mint a kolozsvári-berlini szerkesztőké. Ezért Dienes és később Gaál is többször figyelmeztette őt, hogy vegye tekintetbe a lap helyzetét, amely Csehszlovákián kívül jelenve meg nyíltan nem hirdethetett „harmadikos propagandát” (értsd a III. Internacionálé politikáját). Emellett az is tény, hogy nemcsak Gaál, hanem már előte Dienes is gyakran helyesen befolyásolta Fábry kritikai „lázongásait". Nemcsak arra nézve adott tanácsokat, mit és hogyan írjon meg a folyóiratnak, hanem kész írásain is javítgatott, s a Kassákkal való polémia kezdetén is helytállónak látszik Dienes érvelése: „De higgye el nekem, a Kassák-cikk — nem tudom, lehet, hogy nincs igazam, — de én nem tudok mit kezdeni vele... A kapcsolatok mindig csak a mondatok közé vannak elrejtve, sokszor nem világosak.” A Sebezhetetlen menekülést Fábry hét év múlva közölte a Korparancsban, s az expresszionista esszé számos része valóban nem világos. Hasonló szellemben ír Kassákról később Gaál is, s Fábry álláspontja az övékénél baloldalibb, lényegében megegyezett a kommunista párt akkori Kassák-ellenes kritikájával. Fábry 1967-ben az Irodalmi Szemlében újra közölte a Sebezhetetlen menekülést, s korrigálva előbb Kassák-ellenes merev magatartását, majd így értékeli saját esszéjét: „Sok avult rögzítése ellenére is van benne valami, ami a kassáki költészet eredendő lényegét érinti s megőrzi.” (234. o.)