Irodalmi Szemle, 1976
1976/1 - HAGYOMÁNY - Dienes László levelei Fábry Zoltánhoz
Gaál Gábornak Fábryhoz írt leveleiről már Balogh Edgár írt értékelést, s a barátságukat leginkább jellemző leveleket közölte is a Korunkban (1968. 1. sz.) A Varga Béla által rendezett Fábry-hagyatékból azonban előkerült újabb három Gaál-levél. Ezekből a két kiváló író közti átmeneti ellentétre Is fény derül, s így árnyaltabbá, hitelesebbé válik Fábry és Gaál barátságának története. Az ellentét magva már Dienes leveleiben is felmerül: a Korunk állandó anyagi nehézségekkel küzdött, s Csehszlovákiában kevés rendesen fizető előfizetője akadt. 1931-től Fábry szerkesztette Az Utat és a CsKP megbízásából, s ez olcsóbb és egyszerűbb (újságformájú) volt ugyan, de szintén pénzhiánnyal küzdött. Ettől kezdve a Korunk kiadói és terjesztési problémáival kevesebbet tudott törődni, noha nagyobb lélegzetű írásai tovább is ott jelentek meg. Gaál 1933-ban már szemrehányászt tesz Fábrynak, s felveti a gondolatot, hogy másra kellene bízni a Korunk szlovákiai képviseletét: „Ha nem csinálja meg, kénytelen vagyok a lap ottani kiadóhivatali teendőit teljesen leépíteni, illetve más irányban keresni valakit, aki mégis fontosnak tartja, hogy a lap eljusson az olvasók kezébe. Annyit sírtam, annyit írtam Önnek, annyiszor emlékeztettem a helyzet nehézségeire.” Ekkor Balogh Edgár a sarlósokkal együtt dolgozott ki — szokásához híven — „szélesvonalú” tervet a Korunk csehszlovákiai problémáinak megoldására. „Kedves Zoli, még júniusban levelet kaptam Gaál Gábortól, felkért, hogy a Korunk kiadóhivatali ügyeinek szlovenszkói részét illetőleg válaljam a terjesztési munkát. Hivatkozott Rád, mint aki figyelmét rám fordította, modern terjesztési koncepciót kért. Miután a dolgot a Sarló tagjaival, akik ma már a Korunk munkatársai, meghánytam-vetettem, levelet küldtem Kolozsvárra, s a következőket terjesztettem elő: a terjesztés elkülönít- hetetlen a kiadóhivataltól, ez pedig a szerkesztőségtől, amennyiben a Korunk ügyét a siker érdekében össze kell tudnunk kötni Szlovenszkón a Sarló ügyével. Egy szélesvonalú munkafolyamatban tudok csak részt vállalni, s kis akciózásba még „provízió ellenében” sem bocsátkozom” — írja Fábrynak 1933 nyarán kelt levelében. (A levelet Fábry 1957-ben számos más irattal együtt kölcsönözte e sorok írójának lefényképezésre.) Amint Gaál leveleiből kitűnik, Fábrynak aligha tetszett, hogy másra akarják bízni a rangos folyóirat csehszlovákiai képviseletét. Sándor László szóbeli közlése szerint Balogh Edgár csak 1935-ben, Csehszlovákiából való távozása után, Kolozsvárott beszélte meg Gaál Gáborral, hogy Sándorra bízzák az itteni képviseletet. Nyomós ok volt az is, hogy Fábry ekkor Állásfoglalás címmel a Korunkhoz hasonló lapot akart kiadni. Sándor Losoncon élt, barátja volt Fábrynak és a sarlósoknak is, s a Korunkon úgy tüntették fel, hogy a lapnak szlovenszkói kiadóhivatalát vette át. A valóságban Fábry 1935-től a Korunknak inkább csehszlovákiai főmunkatársa maradt, s annak ellenére, hogy 1936-tól kezdve a legtöbb cikke a népfrontos Magyar Nap című napilapban jelent meg, a Korunkban is egyre több és értékesebb tanulmányt publikált, mert az antifasiszta népfront szinte szárnyakat adott írói fantáziájának. Fábrynak az 1935—39 tevékenységéről megállíthatjuk, hogy elérkezett virágkorához, s a kor (az antifasizmus) is megtalálta benne a maga íróját. Dienes László ieveSei Fábry Zoltánhoz í. Keleti Újság Cluj—Kolozsvár, 1926. I. 30. Kedves jó Fábry Zoltán! De mennyire örömmel fogadom segítő testvérkezét. Természetesen nevét jól ismerem a Periszkóp és Geniusből és a Prágai Magyar Hírlapból, levele pedig nagyon közel hozta szívemhez. Küldött írása pedig nagyon szép, talán még az első, de a második számban biztosan hozom. Én még nem hallottam a szomorú hírt a „Testvér” haláláról. Minthogy én most nyomatom a születésről az értesítést, magamért is rosszul esik gyászhírt hallani. Kár
