Irodalmi Szemle, 1976
1976/1 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: A Korunk szerkesztőségének levelezése Fábry Zoltánnal
Nem reménytelen hát az emberi nem sorsa — ehhez a konklúzióhoz jut el Madách a XV. színben. Nem magára hagyatott és bizonytalanságnak kitett az élete. Nem kell idegenül éreznie magát a Mindenségben és a Világban. Gondolkodását szakadatlanul táplálják, cselekvését vezérlik szellemének erőforrásai: alkotóképessége és művészi ihlete, prófétai előrelátása és lelkiismerete; felfedezései és tapasztaltainak, kísérleteinek eredményei. Mint arra már utaltunk: Madáchnak ez az elképzelése, felfogása Hegel filozófiájához s dialektikájához áll közel. A marxista felfogással természetesen nem azonosítható, de a fideizmuson, az egyházias-dogmatikus nézeteken messze túlmutat. B. A belső „kijelentés” ökonómiája Ha a XV. színben kifejeződő „belső kijelentés” értelmét tovább vizsgáljuk, akkor ahhoz az értelmezéshez jutunk, hogy a szimbolikus Úr-alakban megnyilatkozó Madách szerint a „belső kijelentésnek”, újfajta megismerésnek három fontos szerve van az emberi lélekben. Ez a három szerv: Adám, Éva és Lucifer, Madách három belső embere. (A három tapogató csáp!) Ennek a három szervnek együttes tevékenységével alakul ki a helyes megismerés és magatartás. Ádám az életakarat, a tettdús élet, a lelkes cselekvés embere. Éva: az érzelmi és az erkölcsi érzékenység, a művészi fogékonyság és az ihletettség, a derűs éleslátás lénye. (A „finom remegéseké”.) Az ő éberebb ügyelete résen van, ha Ádám számára „tettdús élete zajában” elnémul az égi szó. Lucifer számára szintén fontos szerep jut az együttesben, a lelki élet ökonómiájában. Sajátos rendeltetése az, hogy Ádám és Éva mozgásának dialektikus antitéziseként segítse elő a fejlődést, a megújulási folyamatokat. Ebben a madáchi gondolat által kialakított ökonómiában ösztön és tudat, intuíció és ráció — egymást kiegészítve, ellenőrizve, korrigálva és ellensúlyozva — szakadatlan folyamatban alakítja az emberi szemlélet dialektikus egységét és az annak megfelelő emberi magatartást és cselekvést. Csanda Sándor a Korunk szerkesztőségének levelezése Fábry Zoltánnal Az 1926-tól 1940-ig Kolozsvárott megjelenő Korunk nem csupán romániai folyóirat volt, hanem kelet-közép-európai társadalmi és művészeti kérdésekkel foglalkozó, marxista szemléletű lap, amelynek jelentőségét különösen fokozza az a tény, hogy a moszkvai Oj Hang megjelenéséig magyar nyelven ilyen hosszabb életű folyóirat sem Magyarországon, sem másutt nem jelent meg. Általában Gaál Gábor lapjaként szokás a Korunkat emlegetni, pedig alapításában, az első évfolyamok szerkesztésében a Magyar Tanácsköztársaság volt népbiztosáé, Dienes Lászlóé volt a vezető szerep, s erről röviden Fábry is megemlékezik A Korunk negyven éve című cikkében: „1925 őszén Erdélyből prospektust hozott a posta: egy új folyóirat tervét. Címe: Korunk. Szerkeszti Dienes László. Megjelenik 1925 karácsonyán. Dienes Lászlót csupán a kolozsvári Keleti Üjság hasábjairól ismertem, ahol én két-három éven át a szlovenszkói magyar irodalom évösszegező és értékelő cikkeivel jelentkeztem... A hangsúly tehát kezdettől a kollektív jelzőre esett. A Korunk egy pillanatra sem akart csak erdélyi folyóirat lenni, egy a sok közül. Az utódállamok magyarságának világkapcsolatát, világszemléletét akarta megteremteni és kialakítani egy új helyzet adottságai közepette. A cél, a terv kezdettől horizonttágítón rögzítődött.”
