Irodalmi Szemle, 1976

1976/7 - Kot, Jozef: Veszélyben

Jozef Kot

veszélyben

i

Még mindig arra gondolok, arra a közönséges júniusi napra, amikor minden elkezdődött, még mindig a hátamban érzem a téren levő kis borbélyműhely karosszékének az élét, és a nyelvemen a szappanhab ízét, amely akkor kerülhetett a számba, amikor a fojtott, sietős hangot meghallottam:

— Uraim, ezt aztán kifogtuk, oroszlánok.

Abban a pillanatban aligha akadt valaki, aki tudatára ébredt volna e szavak jelentőségének, amelyek azonban csakhamar néhány hetes tevékenységünk magvát képezték. Eleinte úgy fogtuk fel, mint szokványos okoskodást, mint az időjárásról, a fut- ballról, vagy ehhez hasonló banalitásokról elejtett mondatok egyikét, amelyek a borbélynál ezrével hangzanak el, és amelyek szinte elválaszthatatlanok a borotva sercegésétől, az olló csattogásától és a brillantin szagától.

— Én úgy vélem — mondta a szemüveges borbély —, én úgy vélem, hogy szóbeszéd az egész.

— Vigyen el az ördög, ha nem szóbeszéd — mondta a fölém hajló fiatalabb borbély, és a habot a borotvájával szertartásosan a földre fröccsentette.

— Biztos helyről tudom — mondta a hang, és ekkor a tükörben megpillantottam egy idősebb, terebélyes férfit, amint izzadt homlokát törölgeti, és idegesen fészkelődik a hosszú, üres lócán, mintha szűkiben volna rajta a helynek, jóllehet egymaga foglalja el az egészet.

De ekkor már ügyet sem vetettek rá. A szemüveges borbély a négy-kettő-négyes rendszer fejlődőképességét kezdte elemezni. Szónoki lendülettel, hévvel beszélt, mintha mindnyájunkat meg akarna győzni, habár senki sem ellenkezett vele, sőt, nem is akart senki ellentmondani. A fiatalabb borbély csak helyeslően bólogatott időnként, ámulatában hangosan fel-felkiáltott, vagy fenntartás nélküli egyetértését nyílvánította. Így ment ez mindaddig, amíg a szomszédos karosszékre le nem telepedett a váratlan hír hozója. Az arcát nem láttam, de ellentmondást nem tűrő hangja arra vallott, hogy a maga igazáról még szilárdabban meg van győződve, mint a szemüveges borbély a négy-kettő-négyes rendszer csalhatatlanságáról.

— Nekem csak tudnom kell, hiszen ott dolgozom, eh, de hagyjuk — hirtelen elhallgatott, mintha ráébredt volna, hogy a borbélynál még a legbizalmasabb beszélgetés is személytelen marad. — Elárulhatom önöknek, hogy már készülnek a rendkívüli intézkedések.

A borbélyok ásítottak, és gépiesen bólogattak a szavára.

— Ez mindnyájunkat utolér — mondta egy kis idő múlva a férfi. — Forró nyarunk lesz.

— Most is forró — mondta szolgálatkészen a fiatalabb borbély, és bekapcsolta a ventillátort. A búgás minden további fontolgatásnak véget vetett.

2

Az üzembe késve érkeztem. Észre se vették, mert mindyájan a legnagyobb irodahelyiségbe gyűltek és szenvedélyesen vitáztak.

— A legokosabb volna felfegyverezni a lakosságot — mondta Timko tervező. — Mindenkinek lenne fegyvere, és mindjárt nagyobb biztonságban érezné magát.