Irodalmi Szemle, 1976
1976/1 - HAGYOMÁNY - Simándy Pál: Az ember tragédiája XV. színének értelme és jelentése
Izgatta őt a kérdés: van-e, vagy sem túlvilági élet és történelmi fejlődés; van-e értelme az önfeláldozó életnek; s mik az emberi cselekvés normái. Stb. Nyugtalanító problémáira a választ azonban már semmiképpen sem az egyháztól és annak dogmáitól várta. Ha tőlük kéri, könnyen megkaphatta volna. Csak fel kellett lapoznia a „szent könyveket” s nyomban megtalálja bennük a megnyugtató, a „teljes bizonyosságot adó” válaszokat. Olvashatta volna, hogy a Föld sorsa, az emberiség élete, az egyén üdve gondviselő atyai kezekben nyugszik, jövendőjük elé teljes bizalommal nézhet az ember. És olvashatta volna azt is, hogy az emberi cselekvés normái az isteni kijelentéseket magában foglaló bibliában vannak lefektetve, s hozzájuk kell igazodnia. Ádámja azonban már nem az egyháztól, s annak dogmáitól várta a választ. Az már semmiképpen sem elégítette volna ki. De mert kérdéseire a kor filozófiai műveltségét hordozó és képviselő Lucifer sem tudott megnyugtató válaszokat adni: más út nem volt számára, mint az egyéni, önálló megoldás megkeresése. A XV. szín Urával való találkozás és párbeszéd ezt az egyénien megélt, önállóan kiküzdött megoldást szimbolizálja. 4. Az „Ür” alakjának igazi jelentése Adám a külső kijelentésekkel — a biblia és a dogmarendszer kijelentéseivel — Szemben egy belső felismerésre jut el, amely kérdéseire választ ad és saját részére megnyugvást hoz. Olyan belső felismerésre, melyet belső fejlődés, a kamaszkori válságon győzedelmes férfiúvá-érés, lehiggadás, józan bölcsesség, gazdag élettapasztalat és sok lelki gyötrődés érlel meg benne. A XV. szín Ura nem transzcendens lény, hanem immanens lelki tényező. A lelki fejlődés egy magasabb fokán úgy bukkan fel Ádám (a költő) életében, mint annak idején a Lucifere. S ahogy Lucifer megjelenése — az eszméltetéssel és öntudatra ébresztéssel — kamaszkori jellegű válságot indított el benne, úgy az Úr megjelenése viszont ennek a válságnak a feloldását hozta meg. Ádám az öngyilkossági kísérlet után így kiált fel: „Uram, legyőztél!” Ez a felkiáltás, ha a szimbólum szavait a lélektan nyelvére fordítjuk, ezt jelenti: „Győztem! Sikerült Ürrá lennem a Lét sötét árnyai felett.” A boldogság érzése árad el rajta. Mint a betegen, mikor egyszerre azt érzi, hogy meggyógyult. 5. Ádám és az Dr párbeszéde Ádám számára a válságból való teljes feloldódást az Űrral folytatott párbeszéd hozza meg. Ez a gyógyulási folyamat megkoronázása. Ádám két menetben ostromolja meg az Urat a maga kérdéseivel. Előbb a közismert három kérdéssel hozakodik elő: „E szűk határú lét-e minden?” „Megy-é előbbre majdan fajzatom?” „Van-é jutalma a nemes kebelnek?” Ezekre határozott és konkrét választ nem ad neki az Or. Magát a válaszolást ugyan nem tagadja meg tőle, de a válasz elhárító és kitérő. Ekkor, szinte riadtan, egy újabb aggodalmas kérdéssel áll eléje: „ ........................ki fog feltartani, Hogy megmaradjak a helyes úton? Elvontad tőlem a vezérkezet, Hogy a tudás gyümölcsét izlelém.” 6. Az Or elhárító válasza Amikor az úr a három első kérdés felvetésekor azt látja, hogy Ádám belélendült a problémák felsorakoztatásába, megállítja őt a beszédben:
