Irodalmi Szemle, 1976

1976/6 - FIGYELŐ - Mészáros László: Csallóközi Odüsszeusz

évtizedes korkülönbség esetében. Folytathatnánk a sort és az „érthetetlen nemzedék” problémái mögött feltünedezne lassan szellemi és kulturális életünk minden gondja és baja. Ezt az örökséget csak ritkán emlegetik, pedig fiatal nemzedékünkre vár a feladat, hogy megbirkózzon vele. A maguk módján a költők kezdték meg leghamarább ezt a munkát.

2

Tóth László első kötetében a gondolatiság dominálása olyan szembetűnő volt, ho;y Zalabai Zsigmond a gondolati költészetünk gerincét alkotó Bábi—Tőzsér kettős trióvá való kibővüléséről beszélt /Irodalmi Szemle, 1972/3). Ez a gondolatiság természetesen nem a hidegen komponáló intellektus terméke. Az intellektuális töltés benne van a költőben és a vers születésének összetett mechanizmusain keresztül bekerül a versbe is. A gondolati lírát művelő költő tehát mindenekelőtt gondolkodó ember, de mivel költő, inkább érez, mint racionálisan kifejez. Vagyis a vers nem mindig maga a gondolat, csak a gondolat megsejtése.

Tóth László költészetében a gondolatiság a dialektika eszközeinek villogtatá- sában nyilvánul meg. A költő formai megoldásai az expresszionizmust és a szürrealizmusit idézik. Tőzsér Árpád szerint: „versei egymás mellé rakott ellentétek. Mivel szerzőjük ' a világot az első és a második jelzőrendszer síkján egyetlen időben érzékeli, tapasztalásai mindig paradoxálisak, azaz önmaguk ellentmondásaival terhesek” (Egyszemű éjszaka — Előszó). A Szaggatott vonal című versben például: „elgázolt a vonat / és vonat lettem”. Ugyanebben a versben erősödik ez a motívum: „váltamnak dőlt a bűn / magam másztam jel a I kereszt- fára”. A Litániában aztán már teljes hangot kap a dialektika: „elveszíted magadat / visszanyered magadat / egyensúlyba kerülsz magaddal”; „ha elbolyongsz / ezer kopóként tereled össze magadat". Mert: „te vagy a szemzőkés az össsszeszáradt ág (...] születsz és születtetsz”.

Míg az Egyszemű éjszaka verseiből és A hangok utánzata Lexikon című részé- hői csak apróbb töredékekben villog fel a dialektika, a szintézis igénye, a kötet második és harmadik ciklusában már olyan verseket találhatunk, amelyek

szinte már elképesztő erővel próbálják meg felvázolni az emberi lélek (szellem) egész fejlődéstörténetét. Például a Meneküléspróbák 8-as számú verse: „neandervölgyi mozdulatokkal / fekszem naponta ágyba (...) évezredeket kell megtennem / naponta magamon”. Tóth László szinte minden nagyobb versében az egész élet, a teljes lét megragadására törekszik. Minden versében újraírja az ember világtörténetét. Minden pillanatban újra kell teremtenie önmagát, hogy folytatni tudja az életet. Versei így válnak a létezés szintézisévé. A költő valóban éli verseit.

Tóth László költészetének formai szférájával kapcsolatban Zalabai Zsigmond

— idézett írásában — kimutatta, hogy a költőnél a mondandó és forma nem mindig futnak párhuzamosan, hanem néhol keresztezik egymást: „A képek közti kivágások, a logikai ugrások csak mértékkel alkalmazhatók. Ez a mérték pedig a szenvedély, az indulat, az azonos érzelmi hőfok. Nincs érthetetlen vers, ha a szavak jelentése odafigyelésre késztető (kényszerítő] szenvedélyt hordoz. De menthetetlenül elértéktelenedik minden költemény, ha elemeit a dekoratív verbalizmus, az álmodernség, a divat, a jelképesdi és rejtelmesdi szüli”. A tartalom és a forma dialektikája tehát könyörtelen.

3

Tóth László második kötetének első jellemzőjeként a lényegében változatlan forma — „egymás mellé rakott ellentétek” — tisztább, tömörebb, szigorúbb módját említhetjük meg. Az alig másfél ívnyi kis kötet mindössze egy tucat verse azonban tömény dialektika.

A Litániában megkongatott és eldobolt dialektika tovább zúg, tovább pereg: „mintha máglyát raknál s együtt szóródnál szét a hamuval”, írja a költő a Kő és egek című versében. Figyelemre méltó azonban bizonyos elmélyültebb, statikusabb dialektikus ellenpárok használata. Például az imént idézett monumentális versben: „medrében lesz adott a folyó”. Ez a változás jól kimutatható a két kötet szerkezetében is, a ciklusok elrendezésében és elnevezésében. Az első kötet Lexikon, Litánia és Meneküléspróbák ciklusaival szemben most az Örökség és a Belső vándorlások áll. Ugyancsak figyelemre méltó néhány új