Irodalmi Szemle, 1976
1976/1 - HAGYOMÁNY - Simándy Pál: Az ember tragédiája XV. színének értelme és jelentése
hagyomány Simándy Pál Az ember tragédiája XV. színének értelme és jelentése Simándy Pálról — akinek itt közölt írása egy nagyobb Madách-tanulmány részét képezi — az Irodalmi Szemle 1971. évi 1. számában részletes portrét közöltünk (Tur- czel Lajos: Simándy Pál és a csehszlovákiai magyarság]. Rokonszenves alakjáról és haladó munkásságáról újabban Andrej Plávka emlékezett meg nagy szeretettel és elismeréssel a Smädný milenec (magyarul: Sóvárgó szerelmes) című könyvében. Simándy az 1918/19-es magyarországi forradalmak emigránsaként 11 évet töltött Csehszlovákiában (Losoncon], és aktívan bekapcsolódott a kibontakozó kisebbségi szellemi életbe. Hatással volt a sarlósokra is, akik akkor is tisztelettel tekintettek rá, mikor már vitatkoztak vele. Magyarországra való visszatérése után a népi írók mozgalmához tartozott, és Bajcsy-Zsilinszky Endre közeli munkatársa volt. A ma Budapesten élő Simándy Pál 1976. január 5-én töltötte be életének 85. évét, s ez alkalomból az Irodalmi Szemle szerkesztői, munkatársai és olvasói nevében — szeretettel és tisztelettel köszöntjük őt. „A Tragédiát az utolsó szín magaslatáról kell áttekintenünk, hogy igazi értelmét megtaláljuk” — állapítja meg helyesen Alexander Bernát. A XV. szín az Ádám életében bekövetkezett döntő fordulatot szimbolizálja, melyet az „Or”-ral való találkozás idéz elő. A tragédia értelmezésének alapvető kérdése: ki az utolsó szín „Ura”? A tragédia ismertetői a mű zárójelenetét, szinte kivétel nélkül, tévesen értelmezik; Ádámnak az „Űrhoz fordulásában” — hívő és ateista magyarázók egyaránt — Madách Istenhez térésének szimbólumát látják. Eszerint az utolsó szín a madáchi problémák vallásos (fideista) megoldását példázná. Különösen könnyen estek ebbe a tévedésbe az egyházi magyarázók. A Tragédiát misztérium-drámának fogták fel, Ádámban és Évában a biblia első emberpárját, Luciferben a Sátán megszemélyesítőjét látták. Ebből a szemléletből önként adódott a további tévedés, amely a XV. szín „Ur”-át szintén a biblia (az egyház) istenével azonosította. A teológiai — általában az idealista — értelmezők a végső színben a vallásos — illetőleg idealista — világnézet győzelmét üdvözölték. Felfogásuk szerint Lucifer „a kor materialista és pozitivista filozófiájának képviselője” a drámában, s azt a hatást jelképezi, amelyet ezek a koráramlatok kísértésként — gyakoroltak a költőre. Ádám-Madách azonban — „az isteni gondviselés segítségével” — leküzdi a kísértést és visszatér a vallásos hithez — illetőleg az idealista világszemlélethez. A Tragédia mitológiai szimbolizmusa több ateista ismertetőnél szintén arra a téves értelmezésre vezetett, mely a végső jelenetben a fideista megoldást, Lucifer „vereség”- ében a haladó korszellem megtagadását látta. 1. A téves értelmezés
