Irodalmi Szemle, 1976
1976/6 - Cselényi László: Összefüggések
Tüskevigasz meghalt egy ember nem több akár egy kapanyál pusztulása az országosban annyi sem mint egy bogár lába Egy kattanás a szív motorja motor volt-é valóban vagy csak körömvigasz volt nincs egy ember szálütött szíve csattogása kiérdemelte érdemelt-e kapanyél tárcái a bajban elvtársai irgalma érik országos volt a pusztulásban Elmész te is elmész akár ő a kevély bodrogmenti széllel intenél még hívnád az érő tiszakertet az almafákkal mit is szóljunk mi mondható most a gyász a szilvaízek gyásza a szilvapálinka keserve a szívós tokajmenti borban az igazság csak annyi mint e?y születni meghalni keresni a társakat a végső percben tücsök-vigasz volt nincs egy ember 431 A legeslegutolsó dallam is elfogyott a cirkavékony szálról Ott állsz a széthullt idegek alatt Indultál volna de már nem utánad Ritmusait esőcseppek dobja Esőcserepek távirat-korongján Előtte címer: rozsda-költemény ... Először volt a villanyerek szomja Másodszor volt a gumikért porondja Harmadszor volt a fű-sodorta rétek Negyedszer csak átvonúl kivégett... Ott állsz a kormos idegek alatt Még látod szsrteázott szalmiák volt Késő mondod a félig-ájulatban nyújtózó kar mint előleg-halál... Ez volt Aztán már csak az élveteg Kék hormonok Cián-kotorta érvek Holnap már senki hozta a kivégzett... 433 Ez a kert senki ismerős bokrai közt a vérbő fű cikázik Ez a kert honnan ismerős kerülte volna keserülte volna Ahányszor az a kert elékerült ahányszor az a bokor felborult Képzelete húrja elszakad azt a kertet soha elpihenni Pihenőkert mi is volt ki volt honnan is jött hová ment mit akart A kert mögött a város útjai elindult visszafordult kiütött fej A villamos megáll merev az arca a vezetéke félig villa most A kert mögött a szénné-dermedt varjak indulata be kéne fűteni Ez a kert körülmetélt bokrai vérkeringése meg-inegszakadó A padokkal be kéne gyújtani de húrja elszakad így meg se mozdul Visszafelé az út hiánytalan villamos már meg sem áll befordul A lift nem működik a kulcsatört ajtózár nem nyit 443 Akik soha nem látták a tengert lúgkőmosta kavicsok közt élnek Akik soha nem látták a tengert még a gyáva nyulaktól is félnek Örökös szomjukra nincs bocsánat nem elég csupán bírni a fegyvert Tenger mosta tüzek között égnek akik soha nem látták a tengert 444 Elindul újra tüske-rengeteg tirázs-fergeteg szegfű-sötét Szalmiák-szeszoldat az idő-pej kanca-csecsei cinóber-éj Akkor is sütött mozdulata indulata sütött sorakoztak Por kiméreti az életét k r k t i a a ban Születésnap zsúfolt s v t g
