Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Zeman László: Versfordítás, versértelmezés

Zeman László

versfordítás, versértelmezés

Az, hogy mindennemű fordítás egyúttal értelmezés (a fordításelmélet alaptétele), triviális tény, amely hatványozottan érvényes, ha műfordításról van szó.1 Ez esetben valójában egy további szempont, igény bekapcsolásával fejezi ki az ugyancsak közhelyszerűt, miszerint a műalkotás intuitív felfogása, akárcsak a teoretikus elemzés a mű egész-jellegéhez, -jelentéshez tapad.2 Amikor a részelemeket — részjelentést, a „jelölő anyagot” mint olyat — tulajdonképpeni értékükben egyáltalán észrevesszük, belátjuk kapcsolódási készségüket, melynek révén a mű összetevőjévé válhattak vagy áthasonultságuk módját, abban már benne van az egészre (integrált „jelöltre”] tájoltság3. Az integrálódás és integráltság szintje mind a közvetlen megragadásban, mind a vizsgálatban különböző fokú lehet, s egyetlen vers fordításának elemzésében is felvetődhet a „funkciós egyenértékek”, jelentések feltárásakor a nyelvtörténeti és poétikatörténeti háttér vagy végső fokon teljességében a befogadó irodalom és konfrontációja az átadó irodalommal (ahogy mondani szoktuk: a költő, fordító minden szót, verssort a nyelvvel és az irodalmi alkotások összegével szemközt ír le)

Az irodalmi mű e lényegbeli szerveződését és fordításelméleti következményeit idézve (ill. kifejtésük helyett utalunk a feltüntetett szakirodalom, kézikönyvek megfelelő fejezeteire), elemzésünk (egyébként szokványos) szempontjait rögzítjük, azt hogy a leírás vagy értékelés mindig egyfajta horizonttal együtt érvényes.

Az előbbiek értelmében: ha a fordítás értékelésébe mint viszonyító, azaz Integráló tényezőt bevonjuk összevetését az eredetivel (a fordító ~ fordítás olvasatának próbája), jelen feladatunkban célszerű az íntegráltsági szint műfaji kötöttségeinek

1 A kérdéskör nyelvi-stilisztikai vonatkozásait tárgyalja pl. Catford, J. C., A Linguistic Theory of Translation: An Essay in Apllied Linguistics. Oxford University Press, London 1965, 1967, 35—56.; a tétel megragadó egyszerűségű kifejtését 1.: Čermák, J., La traduction du point de vue de l’interpretation. In: Ed. Holmes, J. S., The Nature of Translation. Essays on the Theory and Practice of Literary Translation. Mouton, The Hague—Paris—Bratislava 1970, 23—42.; Levý, J., Umení prekladu. Československý spisovatel, Praha 1963, 5—46.; Mounin, G., Problémes thériques de la traduction. Gallimard, Paris 1966, 76—85.; Nida, E. A., Toward a Science of Translanting. Brill, Leiden 1964, 57—119. (viszonylag részletes áttekintést tartalmaz a nyelvi jel jelentésfajtáinak vizsgálatáról a fordítás aspektusában); Eevzin, I. I., Rozencvejg, V. Ju., Osznovi obscsevo I masinnovo perevoda. Vissaja skola, Moszkva 1964, 34, 72 (a szerzők ugyan különválasztják egymástól a fordítást és az értelmezést, kiemelik azonban a kettő szoros kapcsolatát és kölcsönösségét).

2 A kérdés az ún. „visszajelzés”, „jelentésfelhalmozódás” fogalmát érinti; vö. pl.: Rákos Péter: Az irodalmi értékelés problémái. In: Rákos, P., Tények és kérdőjelek. Madách, Bratislava 1971, 26—27.; az interpretációt a mű esztétikai tartalmának egyedül hozzáférhető megnyilatkozásaként tárgyalja — Trabant, J., Zűr Semiologie des literarischen Kanstwerks. Wilhelm Funk Verlag, München 1970, 65, 66, 267, 275 és másutt.

3 Vö.: Rákos, P., i. m. 18—19.