Irodalmi Szemle, 1976
1976/6 - Dávid Teréz: Aranka — II.
De Józsi csak topogott a konyha kockás kövezetén és Kata azt gondolta magában: — Hülye... Mindez pedig örök titok marad, vagy legalábbis örök sejtelem, ha nem jön közbe mindaz, amit már előzőleg bőségesen elmeséltünk. A háború elérkezett Magyarországra, elérkezett Budapestig és veszedelmesen köziedet! az őrnagy út otthona felé. Nem beszélt róla senki, de a hallgatásban már benne rejtőzött a kimondott szótól való félelem és a méltóságos őrnagyné fürkészve kutatott hazatérő férje merev vonásaiban, hogy azokból némi tájékozódást nyerjen a világ és a hadszíntér valóságos állását illetően. De az őrnagy úr némasága megközelíthetetlenül lebegett minden emberi gyarlóság fölött és meggyőződésével nem volt összeegyeztetheiő a véleménymondás. Az őrnagyné kizárólag saját ösztöneit követte, midőn Józsival a pincéből felhozatta a hatalmas utazóládákat, amelyekben annak idején a kelengyéjét vitte mind az első, mind a második házasságába. Csupán csak elővigyázatosság, magyarázta, egy percig sem gondolja komolyan, hogy ezeknek a használatára valaha sor kerül. Józsi szuszogva cipelte a ládákat a második emeletre és lihegve nézett Kata Kisírt szemébe. — Miért sír, kedves Katóka? — kérdezte a nagy tisztelet miatt harmadik személyben. — Talán csak nem utazik el maga is? — tette hozzá hirtelen, mintha akkor világosodott volna meg valami az agyában és a ládákról a lányra, a lányról a ládákra nézett. Kata még nem kapott az asszonyától utasítást, hogy ha ez ügyben kérdezik, miként kell nyilatkoznia, azért kérdéssel válaszolt: — Miért utaznék? Hova utaznék? És ki utazik egyáltalán? — A ládákról gondolom, hogy a méltóságos asszonyék ... — A méltóságosék nem mennek sehova. Csak a bombázások miatt csomagolunk, mindent leviszünk a pincébe . .. Nem a mienkbe, hanem az öreg méltóságosékéba. Űk jobb helyen laknak. (A regény befejező részét szeptemberi számunkban közöljük) Gyurkovits Ferenc: A festőiskola Iolaj, 1922)
