Irodalmi Szemle, 1976
1976/5 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Köves Rózsa — Erényi Tibor: Kunfi Zsigmond életútja
10 százalékát fogják képezni az ország lakosságának, a Peidl-kormány a nemzetiségi minisztériumot meghagyta. Ezzel az intézkedéssel a tulajdonképpeni ellenforradalmi rendszer is egyetértett, dr. Bleyer Jakab egyetemi tanárt ültetve Jászi Oszkár és Knaller Győző örökébe. Amikor Bleyer hivatalba lépett, Budapesten protektorátusi állapotok uralkodtak. A román főparancsnokság tetszése szerint akadályozta meg, hogy a Friedrich-kormány egyes rendeletei nyomdafestéket lássanak. Ilyen volt a 4044/1919 M.E. sz. rendelet is, amely a nemzetiségi kérdést rendezte. Ez csak a románok kivonulása után jelenhetett meg a Budapesti Közlönyben. (De a szombathelyi Hivatalos Közlönyben még ennek előtte megjelent.) Ebben a fejezetben van sző a szlovák és ruszin autonómia, valamint az emigráció kérdéséről, a hazai németségről és egyúttal a burgenlandi kérdésről is. A fejezet Bleyer miniszter bukásával zárul. A németek mint renegátat támadták, magyar viszonylatban pedig elég a Bajcsi- Zsilinszky Endrével történt parlamenti összetűzésére utalni. Bleyer tisztesség dolgában mindenesetre toronymagasságban állott az erdélyi szász Brandsch Rudolf (később a bukaresti kormányban nemzetiségi alminiszter) fölött. A második fejezet címe „A keresztény kurzus nemzetiségi politikájának felszámolása (1921—1922)”. Bleyer távozása után tárcája megszűnt. Teendőit a mindenkori külügyminiszter vette át — legutoljára gróf Bánffy Miklós látta el ezt a feladatot. Kéziratos memoárjaiban. nem foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel. Amikor a nemzetiségi minisztériumot megszüntették, addigi hatásköre a miniszterelnökség és a külügyminisztérium között oszlott meg. Ennek a fejezetnek egyik szakasza Burgenland Ausztriához csatolásával és a soproni népszavazással foglalkozik. Figyelmet érdemel a lengyelországi és ausztriai szlovák emigrációval kapcsolatos eseményeket tárgyaló szakasz is. A III. fejezet „A bethleni konszolidáció nemzetiségi politikájának kialakulása (1923—1924)”. Itt már nincsen szó a ..ruszinokról (akkor még így nevezték a. kárpátukránokat), viszont a szlovákok lengyelországi emigrációjáról még igen. Utána <a szerző teljesen a hazai németség és a Bethlen-kormány nemzetiségi jogalkotása felé fordul, majd a Volksbildungsverein (Magyarországi Német Népművelődési Egyesület) szervezéséről ír. A „Kitekintés” a magyarországi nemzetiségek 1924—1938 közti történetének mintegy összefoglalása. Úgy hisszük, hogy a szerző ezt a korszakot külön kötetben is feldolgozhatná. Helyes volna, ha valamivel több teret szentelne a szlovák és délszláv (szerb, horvát, sokác, bunyevác és vend) kisebbségeknek is. Kár, hogy az Akadémiai Kiadó három ívet „lealkudott” a kéziratból, ezért a szerző kihagyásokra és összevonásokra kényszerült. Ezért kellett mellőznie Hlinka és Jehlička párizsi utazásának részleteit is, csak a politikai lényeget ismertethette. (61—62. 1.) Amikor Be- neš Párizsból kitoloncoltatta őket, Jehlička Magyarországra emigrált, míg a hazatérő Hlinkát Šrobár szlovenszkói teljhatalmú miniszter Mírovba internáltatta. Ez ma már nem annyira közismert eset, sőt az sem, hogy Hlinkáék még Apponyi előtt jártak Párizsban. Tekintettel arra, hogy a dunai monarchia romjain megalakult államok közül Ausztria után Magyaország volt nemzetiségileg a leghomogénebb állam, egyetértünk a szerző azon megállapításával, hogy a helyes nemzetiségi politika megvalósításához külön Nemzetiségi Minisztériumra nem volt feltétlenül szüksége. A helyes nemzetiségi politikának nem a szervezete, hanem a tartalma a lényeges: nem kellett volna túlzottan szorgalmazni a magyar államnyelv megtanulását és használatát a nemzetiségi falvakban. Fogarassy László Köves Rózsa — Erényi Tibor: Kunfi Zsigmond életútja (Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1974, 388. I.) A szerzők neve nemcsak a történelemmel foglalkozó szakemberek, hanem a nagyközönség előtt is ismeretes. Ez a munkájuk máris nagy érdeklődést keltett, hiszen Kunfi egyike volt a két első szocialista miniszternek Magyarom
