Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Jakab István: Fogalom, szó, társadalom

Nekünk azonban arra a kérdésre kell választ adnunk, hogyan bizonyltja a szó, hogy a jogalom kollektív jellegű. Ezt pedig a -tükörkifejezésekkel nem tudjuk bizonyítani, hiszen azok más társadalmaktól úgyszólván készen kapott fogalmakat neveznek meg. Sőt nemcsak a fogalmakat vesszük át ezekben az esetekben más társadalmaktól, hanem a fogalom megnevezésének módját is. Nekünk viszont éppen olyan szavakra van szükségünk ehhez a bizonyításhoz, amelyek az adott társadalomban kialakított fogalmakat az adott társadalom gondolkodása, szemlélete szerint nevezik meg.

A tőszavak egyik nyelvben sem mondanak nekünk úgyszólván semmit ebben a tekintetben, mert ezek a konvencionalitás alapján nevezik meg a fogalmakat. Osztatlan fogalmakat jelölnek, s a valóságra vonatkozás szempontjából csak azonosítanak, identifikálnak. Nem mond nekünk tehát semmit a szlovákok fogalomkialakító szemléletével kapcsolatban például az a tény, hogy azt a bútorfajtát, amelyre általában az ételt tálalják, vagy amelyen dolgoznak, illetve ennek a bútorfajtának a fogalmát sfőí-nak hívják. De az már igen, hogy az ülés céljára szolgáló kisebb bútorfajta neve stolička. A stolička ugyanis már motivált jelentésű szó: ez nemcsak azonosít, hanem el is helyez a fogalmak, illetve a tárgyak rendszerében.12 A stôl és a stolička szavak azt mutatják, hogy a szlovákban a két fogalom összefügg: az asztal (stôl) fogalmával hozták kapcsolatba a szék (stolička) fogalmát, illetve az előbbi segítégével alakult ki az utóbbi.

Ha megvizsgáljuk ezt a kérdést a magyar nyelvvel kapcsolatban, nem találunk összefüggést az asztal és a szék fogalma között. Mindkettő tőszó, osztatlan a jelentésük. Nem is származhat egyik a másikból, hiszen az asztal szót a szlávból vette át a magyar nyelv, a szék szót meg jóval előbb — még a honfoglalás előtt — a törökből.

Két nyelv szókincsének a részleges összehasonlításával is tanulságos példákat találhatunk arra nézve, miben egyezik és miben különbözik két társadalom fogalomkialakító szemlélete egymástól. Az alábbiakban a szlovák és a magyar nyelv néhány szavát vetjük össze, s megvizsgáljuk, hogy az e szavak által kifejezett fogalmak tartalom és terjedelem tekintetében mennyiben azonosak, de főként azt, milyen mértékben különböznek egymástól. Ezzel egyúttal választ adunk arra a kérdésre is, hogyan bizonyítja a szó, hogy a fogalom minden társadalomban kollektív, az illető társadalom sajátja.

A nyelvi anyagot négyes csoportosításban tárgyaljuk. Az a) pontban azokat az eseteket vesszük szemügyre, amelyekben a fogalom nevét a magyar nyelv tőszóval, a szlovák szerkesztéssel (képzéssel, összetétellel vagy szerkezetbe állítással) fejezi ki. A b) pontban a fordított esetek következnek: a magyarban szerkesztett szónak a szlovákban szerkesztett felel meg. Ac] pontban azokra az esetekre hozunk fel példákat, amelyekben mind a magyar, mind a szlovák nyelv szerkesztéssel fejezi ki a fogalmat, vagyis amelyekben mind a magyar, mind pedig a szlovák szónak vagy kifejezésnek motivált jelentése van, de mindkét nyelvben másképpen motivált ez a jelentés. Ad) pontban azokra a szavakra térünk ki, amelyek a fogalmak tartalma és terjedelme tekintetében különböznek egymástól a két nyelvben.

a) A magyarban a gyűrű szó motiválatlan jelentésű. A magyar ember nem is érezheti motiváltnak, hiszen átvétel útján került a szó a magyar nyelvbe. A szlovák a prsteň szóval fejezi ki a magyar gyűrű szó által kifejezett fogalmat. A prsteň viszont motivált jelentésű; a prst (ujj) szóból keletkezett, mivel egy olyan ékszerfajtáról van sző, amelyet az ujjon viselnek. Hasonló a helyzet a gyűszű szóval is. A magyarban motiválatlan, a szlovákban ellenben motivált jelentésű szó fejezi ki a fogalmát: a náprstok. Ebben szintén az ’ujj’ jelentésű prst szót találjuk, hiszen a gyűszű is ujjra való eszköz.

A tengeri ragadozók egyik fajtájának a magyarban cápa a neve, tehát motiválatlan jelentésű szóval nevezik meg. A szlovákban a žralok szó a cápa megfelelője. A žralok a írat (fal) Igével mutat szoros kapcsolatot, s nem véletlenül. A cápa ugyanis falánk ragadozó.

A borbély jövevényszó a magyarban, s motiválatlan jelentésű. A szlovák nyelv a holič szóval fejezi ki a borbély szó fogalmát. A holič a holií (borotvál) igéből szár12 Dr. Deme László: Az általános nyelvészet alapjai. SNP, Bratislava, 1969. 145.