Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Jakab István: Fogalom, szó, társadalom

mazik, tehát motivált jelentésű: azt a személyt jelöli, aki a borotválást (meg a hajvágást) mesterségszerűen végzi.

A fésű szót szintén nem érzi a magyar motivált jelentésűnek. A szlovákban a hrebeň a megfelelője. A hrebeň motivált jelentésű szó: olyan eszközt jelöl, amelynek szögszerű fogazata van. Így a szlovákban azt a szerszámot is jelentheti, amellyel a kendert vagy a lent simára fésülik (magyarul: gereben), sőt más fogas dolgot is. (Érdekes viszont megjegyezni, hogy a magyar a fésűvel való műveletet a fésül, tehát a fésű szóból képzett igével — motivált jelentésű szóval —, a gerebennel végzett műveletet szintén a motivált jelentésű gerebenez igével fejezi ki, a szlovák viszont a česať (végighúz motiválatlan jelentésű igét használja mindkét művelet kifejezésére.)

b/ Nézzük most meg a fordított eseteket! A szlovákban vlk, tehát motiválatlan jelentésű szó a neve a ragadozó állatok egyik fajtájának. A magyarban motivált jelentésű szó felel meg neki: farkas. A farkas a farok szóból ered, annyit jelent mint ’farokkal bíró’. Az állat egyik külső jellemzője ugyanis a nagy farka. Hasonlóképpen jeleň (motiválatlan jelentésű szó) a neve a szlovákban egy növényevő vadfajtának, a magyarban viszont — nagy agancsai (szarvai) miatt — szarvas-nak nevezik ezt az állatot. A szarvas motivált jelentésű szó (szarv > szarvas). (Megjegyzendő, hogy a magyarok régen szent állatnak tekintették a farkast is, a szarvast is; ezeket pedig a tabu miatt nem lehetett nevükön nevezni. így nem is volt nevük a magyarban, hanem körülírással nevezték meg őket: farkas állat, szarvas állat. Ezeknek a körülírásul használt kifejezéseknek az első tagja vált később jelentéstapadás útján az állatok nevévé.)

A szlovák nyelvben a cencúľ motiválatlan jelentésű szó. A magyarban motivált jelentésű szó fejezi ki a cencúľ fogalmát: a jégcsap. A szemlélet érthető: a megnevezendő tárgy a csap szóval megnevezett tárgyakhoz hasonlít alakja tekintetében, s anygára nézve jégből van.

A szlovák púpava szónak a magyarban a gyermekláncfű felel meg. A szlovák szó motiválatlan jelentésű, a magyar ellenben szinte körülírásszerűen fejezi ki a fogalmat, és el is helyezi a fogalmak rendszerében. A fű tag azt mondja meg, hogy — bár virágról van szó — a megnevezett dolog a fűfajtákhoz tartozik. A láncfű összetétel azt árulja el, hogy olyan fűről van szó, amelyből láncot lehet készíteni. S az egész gyermekláncfű alakulat pedig azt fejezi ki, hogy olyan fűfajta ez, amelyből a gyermekek szoktak láncot készíteni.

Egy másik virágnak a szlovákban konvalinka, a magyarban gyöngyvirág a neve. A konvalinka motiválatlan jelentésű. (Egyes laikusok a konva = kanna szóval próbálják kapcsolatba hozni, de tévednek, mert a latin Convallária majalis, illetve Lillium convallium szlávosított alakjáról van szó. A csehben is ez a név használatos.) A magyar ellenben a motivált jelentésű gyöngyvirág szóval nevezi meg ezt a virágfajtát, mintegy körülírva, hogy virág ez, mégpedig olyan, amely a gyöngyhöz hasonlít.

A klenot szintén idegen eredetű a szlovákban (clenodium), és motiválatlan jelentésű. A magyarban a motivált jelentésű ékszer szó felel meg neki. Az ebben az esetben ’eszköz’ jelentésű -szer utótag azt fejezi ki, hogy a megnevezett fogalom az eszközök fogalomcsoportjához tartozik, az ék- előtag viszont leszűkíti a szer jelentéskörét: az ékszer fogalmán csak az ékül, ékesítésre szolgáló szerek, eszközök fogalmát értjük.

c) Ebben a csoportban olyan szavakat hozunk fel példaként, amelyek mindkét nyelvben motivált jelentésűek, de mind a szlovákban, mint a magyarban másképpen motiváltak, mégpedig nemcsak nyelvtanilag, hanem a fogalom tartalma szempontjából is. Ez azt jelenti, hogy mind a szlovák, mind pedig a magyar nyelv más-más szemlélettel alakította ki a szóban forgó fogalmakat.

A magyar óvoda szó az óv igéből keletkezett. Az intézmény funkciója a kisgyermekek óvása; ez a szemlélet hatott a fogalom kialakítására. S ezekben az intézményekben az óvónők foglalkoznak a gyerekekkel. A szlovákban talán nem is a chrániť (óv), hanem inkább az opatrovať (gondoz) ige segítségével fejezhetjük ki ezt a szemléletet. Az óvoda szónak az opatrovateľňa, az óvónő-nek az opatrovateľka felelne meg. A szlovák szemlélet azonban iskolatípust lát ebben az intézményben; ezért a materská škola (anyai iskola) nevet adta neki. Ennek megfelelően učiteľka (tanítónő) a neve a gyermekekkel foglalkozó személynek is.