Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Jakab István: Fogalom, szó, társadalom

Minden nyelv azokat a fogalmakat rögzíti a szavakban, amelyeket a nyelvet beszélő társadalom kialakított. Mivel a társadalmakat körülvevő valóság alapjaiban azonos, az egyes társadalmak fogalomkészletében sok az alapvető egyezés. De mivel az elvon- tabb gondolkodás kialakításának minden társadalom maga járta meg az útját, az élet fejlettségét tükröző szavak fogalmai között nyelvenként kisebb-nagyobb különbségeket találunk.

Az elvontabb fogalmakat jelölő szavak az egyes nyelvekben gyakran a konkrét fogalmakat jelölőkből keletkeznek. Például a magyar nyelvben a mai vörös színnév — amely a magyar nyelvterület több helyén veres alakban használatos — a vér szóból származott. A nép szó meg tulajdonképpen a nő régen használt né alakjának, valamint a ’férfi’ jelentésű fi régi, vagyis pi alakjának az összetételéből keletkezett (né + pi), mintegy kifejezve azt, hogy a nép a nők és a férfiak összessége. A népi alak végéről szabályosan kopott le az i hang (a magyarban a hangsúlytalan szővégí magánhangzók nagy része lekopott), s megmaradt a ma használatos nép alak. (A jelenség fordítottjára szinte alag találunk példát: elvontabb fogalmakat megnevező szavakból alig keletkeznek konkrét fogalmakat megnevező szavak.)

A magasabb rendű fogalmak megalkotásában azonban egy közös szemlélet is kezd kialakulni szinte nemzetközi viszonylatban. Bizonyos fogalmak megnevezésére úgynevezett tükörszókat használnak az egyes nyelvek, vagyis egyszerűen lefordítják a fogalomnak valamelyik nyelvben használt nevét. Például a latin casus — mint a cado, -ere (leesik, lezuhan stb.) ige származékának — jelentése: ’esés’, ’bukás’, ’zuhanás’, ’kimenetel’ stb. De a latin a casus-1 használja nyelvtani műszóként is a declinatióval kapcsolatban. Ma már nagyon sok nyelvben szintén a easus-nak megfelelő jelentésű szót használják nyelvtani műszóként. A németben a Fali, az oroszban a págyezs, a szlovákban a pád, a magyarban az eset használatos ebben a funkcióban. Ha csak a szlovák és a magyar nyelvet vetjük is össze ilyen szempontból, akkor is Igen sok olyan szót és kifejezést találunk, amely arra vall, hogy a magasabb rendű fogalmak megnevezésében bizonyos egységesülési tendencia mutatkozik. Ez természetes is, mert a tükörszók — különösen a szakterületeken — megkönnyítik a nemzetközi érintkezést. Nézzünk meg néhány ilyen szót, illetve kifejezést! (Most nem fontos, hogy melyik nyelv fordította ezt vagy azt a kifejezést a másikból. Sok esetben ugyanis mindkét nyelv egy harmadikból, illetve egyik is, másik is más-más nyelvből fordította le.)

A magyar adag szó az ad ige továbbképzéséből jött létre. A szlovákban szintén a daí-bál képezték az adag-mik megfelelő dávka szót. A további származékok is megfelelnek egymásnak ilyen szempontból: adagol: dávkovať,* adagolás: dávkovanie. Az agyhártya magyar szónak a szlovákban a mozgová blana felel meg, az agyhártyagyul- ladás-nak a zápal mozgovej blany'* kifejezés. A vakbél-nek a slepé črevo, a vakbélgyulladás- nak a zápal slepého čreva, az akadályjutás-nak a prekážkový beh, az állampolgárnak a štátny občan, az állampolgárság-nak a štátne občianstvo, az atomfegy- ver-nek az atomová zbraň, az átszállójegy-nek a prestupný lístok, az elsősegély-nek a prvá pomoc felel meg. S így sorolhatnánk tovább az egy szemléletből született megnevezéseket.

Még a névátvitellel keletkezett szavak esetében is találunk szemléleti egyezéseket. Például a daru szó a magyarban nemcsak egy madárfajtának, hanem egy emelőszerkezetnek is a neve. A szlovákban is az ennek megfelelő szó a žeriav nevezi meg mindkét fogalmat. A tyúkszem a magyarban nemcsak a tyúk látószervét jelenti, hanem egy bőrkeményedésnek is a neve. A szlovákban mindkét fogalomnak szintén a ’tyúkszem’ jelentésű kurie okot kifejezés a neve. A szűkkeblű a magyar nyelvben nem annyira konkrét, mint inkább átvitt értelmű kifejezésként használatos ’kicsinyes’, ’kicsinyeskedő’ jelentésben. A szlovákban ezt a fogalmat a szűkkeblű-nek megfelelő úzkoprsý -á, -é fejezi ki.

Ezek az egyezések nem a gondolkodás, a szemlélet azonosságára vallanak, hanem esetleg egy közös forrásra, s mint fentebb is említettem, a nemzetközi érintkezés megkönnyítését szolgálják.

' Mindkét nyelvben az ige szótári alakját közöljük: a magyarban a kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű igealakot, a szlovákban a főnévi igenevet.

** Eltekintünk attól, hogy milyen nyelvtani szerkesztéssel fejezi ki egyik vagy másik nyelv a fogalmat (képzéssel, összetétellel, szószerkezettel stb.).