Irodalmi Szemle, 1976
1976/5 - A KÖLTÉSZET LEHETŐSÉGEI - Páskándi Géza: A „kisebbségi” líra fokozott nemzetközisége
tő) viszonya ott van a gazdasági fogalomrendszerben (pénz), etikai világképünkben (az áldozat mint etikai szinekdokhé, vagy a szerepben, az inkognitóban stb.) s a játék sem kivétel alóla (jolly joker) és így tovább. A lírai formák nemzetközisége tehát — túl azokon az egyetemesen emberi, testvériséget expressis verbis is kefejező tartalmakon — ilyetén módon is értendő. így tehát a lírai nyelv egyszerre védi a nemzetileg sajátost és az egyetemest, a nemzetközit, az általánosan is emberit. Minden kisebbségi líra egyszerre képviseli azt az irodalmi-nyelvi hagyományt, amely az alapja s azokat a sajátos fejleményeket is (helyzetek, életérzés, kölcsönhatások stb.), amelyeket éppen megél, megélt. Fontos szerepe van a közvetítő — a tolmácsi mozzanatban (műfordítás stb.). Egyszerre olyan, mint az irodalom egésze és egyszerre sajátos. Am ezek már a konkrétba visznek bennünket: most még a líra általánosan (filozófiailag-logikailag vett) nemzetköziségének mozzanatánál tartunk. Hadd álljon itt jelen sorok írójának egy „szövege”, mely szintén ezt a kérdést feszegeti. Nyelveken Felüli Állandó Es Közös Nem vers e vers: csak emelt vagy emelkedett — s emelkedő — szöveg Amilyet máskor is ír az ember, afféle hullámzó szöveg Logikai hangsúlyok váltakozásaival és párhuzammal Félig elnyelt csattanókkal, gondolatokkal Kis retorikai fogásokkal, költőszeszéllyel A sejtelem tárnáival, a lírai „érzékcsalódás” Vagy ál-érzékcsalódás Alakzataival: metafórával, szinesztéziával Képzavarokkal, hasonlat-kontúrokkal Az egymásba-átjátszóval, a szó-szimultánokkal Az anyanyelv öntörvényeivel, mely csodálatosképp Minél inkább nemzeti annál jobban Kezd hasonlítani a testvér-nemzetekre Magára a Világra. Mert mi volna szebb, mint a Pontosság a fogalomban, a végső lecsiszoltság Tömör vésettség és így tovább — ha viszont Mindezt megvalósítom, olyan stiláris követelmény Híve lettem, amelynek minden más nemzet is hódol S abban is hasonlíthatunk, hogy mindegyik sajátos Szóval szövegeimben a jelkép csak csíra És ami lüktet: hullámzó fokozottság Meg kell értenünk, miért: ha arra gondolunk Minden nyelvben más és más szó lesz az Adott homonima, szinonima és antonima Ám minden nyelvben van ilyen vagy ehhez hasonló Következésképp van a nyelveken felül Egy állandó és közös Ez a Nyelveken Felüli Állandó És Közös Ettől is nemzetközi a nemzeti Vagy: minden nyelvben más és más lesz A kérdő mondat, a kijelentő, a felszólító mondat maga Az alany és állítmány, így tovább Ám minden nyelvben van Kérdő, kijelentő, felszólító mondat Alany és Állítmány Következésképp ez is a Negylveken Felüli Állandó És Közös Melyet tulajdonképpen magasabb nyelvként mérhetünk Ilyen a Logika, ilyen a Költészet, a Líra maga is Egy nyelv, mely mind tágasabbá gyűrűzik tovább Érintve már Tudat s Világ határát
