Irodalmi Szemle, 1976
1976/5 - Dávid Teréz: Aranka I.
— Nézze Aranka!... — kezdte a vádat Patakyné. — Nézze lelkem! Ennek az állatnak itt semmi helye! Csak piszkot csinál, szemetet és bajt. Maga meg takaríthat utána. Neki is, magának is kín az egész ember! — Egy szó, mint száz, a kutyát el kell tüntetni, és ehhez kérik az Aranka beleegyezését. Mocskos az ablak utcai párkányán lapult, mely majdnem egy szinten volt a gyalogjáróval és minden szót hallott. Fejét mellső lábára hajtotta és szomorú volt, majdnem olyan szomorú, mint Aranka. Patakyné folytatta: — Miután mindnyájan így véljük, hogy a kazánt egy kutya miatt nem gazdaságos befűteni, helyesnek találjuk — Mocskost agyonlőni. Méregre is gondoltak, de azt a háborús tervgazdálkodás miatt körülményes beszerezni, de ő, Patakyné, mind a kutya, mind a környezete szempontjából leghumánusabbnak véli a golyót. Ez ellen pedig sem Arankának, de Mocskosnak sem lehet kifogása. A kivégzés mindkettőjük, vagyis Aranka és a kutya érdekében történik. A lakók nem bírják nézni, mennyi borsot tör Mocskos szegény Aranka orra alá, no és azt is rossz látni, hogy mennyit kínlódik szegény kutya. Az éjszakai vonításokról már nem is beszélve. Ezek megcáfolhatatlan tények, kár is róluk vitatkozni... Aranka szótlanul nézte Mocskost, Mocskos meg Arankát. — Nos, Aranka? Aranka nem tudta, mit feleljen. A kutya szeméből valami ismerős fény sugárzott feléje, valami, amely hasonlított egy, már valahol látott dologhoz... De hol? Hol is látta ő ezt a tekintetet, ezt a bágyadt önmagábanézést, elmerengő sehovasem-nézést. Megvan! A tükörben! Igen, a Mocskos szemében saiát tekintetével találkozott... És egyszeriben megértette, mire gondol a kutya. „Hagyd!” — mondta Mocskos tekintete. „Hagyd, Aranka! Olyan mindegy! Hát érdemes az ilyen életért harcolni? Nem érdemes! Elfuthatnék ... elszaladhatnék ... soha meg nem találnának ..., de nem teszem... Hagyd őket! Hagyj meghalni golyó által... Jobb, mint a kazántűz ...” — Nos, min gondolkodik? Miért nem válaszol? Aranka felocsúdott, megrázkódott, mintha egészen másfelé jártak volna a gondolatai, azután így szólt: — Milyen nagy ügyet csinálnak egy kutyából! Ha ember lenne, mint a gazdája, talán már nem is élne. Miattam lőjék agyon, vagy akasszák fel... Leghelyesebb lett volna a gazdája nyakába kötni... vitte volna magával. Ogy van! Azt kellett volna tenni... a nyakába kötni... Mocskos felett tehát kimondták az ítéletet. Kutyaeszével nem is bírta felfogni, milyen nagy megtiszteltetés érte. Mert golyó csak a hősöknek jár! A golyó az ellenfél megtisztelése. Mocskost tehát lovaggá ütötték, hogy elintézhessék. Az akasztás... hóhérmunka! Golyóval gyilkolni úrnak is szabad. Hol van tehát egy „úr”? Egy úr, akinek revolvere van. És hozzá való fegyverviselési engedélye. Megkezdődött a hajsza. Ki lője agyon Mocskost? Pataky úr nem tehette. Magánhivatalnoki beosztásához nem jár fegyver. Az öccse? Ifjabb Pataky? Róla feltételezhető, hogy engedély nélkül is hordoz magával fegyvert, róla sok minden feltételezhető. Szegény öreg édesanyjának elég szomorúságot okoz kisebbik fia eltévelyedése. Azt rebesgetik róla, hogy vörös. De lehet, hogy ez csak amolyan mende-monda, mert akkor nem járna-kelne szabadon! Ha ugyan még szabadon jár! Hetek óta nem látta senki. Nem! Patakyék nem jöhetnek számításba. Baranyai úr, ő más! Ö úr... katonatiszt, fegyvere is van. Baranyai úr viszont kijelentette, hogy ő nem sintér. Ha a Mocskos volt gazdájáról lenne szó, az más! Azt igen! Belé örömmel eresztene néhány golyót! De egy kutyába? Kikéri magának! Szóval Baranyai úr kikérte magának, ő nem sintér, hanem gyilkos ... Császár úr? Neki is van fegyvere, mert ő is katona, de róla mindenki tudja, hogy a mostohaapja nem árja származású. Még majd célzást látna benne... Nem! Császár urat tapintatlanság lenne ilyesmivel zaklatni... Az első emeleten tehát nem akadt hóhér. A másodikon ott lenne a Riegerné „tiszteletbeli” férje: Zéman úr. Zéman úr megtenné, legföljebb fölhajtana előtte két decit. De Riegerné olyan bolondja a kutyáknak, hogy bár elméletileg hajlandó hozzájárulni a kivégzéshez, gyakorlatilag nem vállal a dologgal semmiféle közösséget. Még akkor sem, ha „férje” előzőleg felhajt két decit...