Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Jakab István: Fogalom, szó, társadalom

a sokak által Ismert és használt kapcsolat révén kialakult jelentést tekinthetjük, azt, amelyik már társadalmivá vált. Egyén nem állíthat önkényesen kapcsolatba szavakat, tehát nem határozhatja meg egy-egy szó jelentéskörét sem, csak a társadalom. Az egyén — pl. az író — esetleg kezdeményezheti ezt egy-egy alkalmi szókapcsolat használatával, s ezt vagy elfogadja a társadalom, vagy nem. Ha a nyelv használói természetesnek, a magyar nyelv törvényeivel és saját logikájukkal összeegyeztethető- nek tartják a kapcsolatot, átveszik és használják, s ezzel bővítik a szó jelentéskörét. Ha nem érzik a magukénak, elvetik, szokatlannak, esetleg magyartalannak minősítik. Ez történik általában a fordítások révén eléjük kerülő kapcsolatokkal is. Természetesen az ilyen eredetű kapcsolatok szentesítéséhez is társadalmi méretű jóváhagyás kell, vagyis az egész nyelvközösség jóváhagyása. Mi, csehszlovákiai magyarok, hiába szoknánk meg és nem éreznénk idegennek egy-egy szlovákból átvett szókapcsolatot, ha a magyarság nagy része ezt nem ismeri, nem használja. A kapcsolat alaptagjának a jelentésköréhez sohasem fog hozzátartozni a közismertnek vélt, de tulajdonképpen csak általunk ismert jelentés, s az értelmező szótárakba sem fog bekerülni.

De nemcsak a szójelentések kialakításához, hanem az új szavak létrehozásához, illetve ezek elterjesztéséhez is a nyelvközösség egyetértése szükséges.

Gyakran megtörténik, hogy fordítóink az új, vagy csak számukra új fogalom nevét egyszerűen lefordítják, nem is gondolva arra, hogy annak már van magyar neve, s az általuk alkotott megnevezés esetleg eltér ettől. így nemegyszer probléma elé állítják az olvasót, mert az — a két névvel szembekerülve — nem tudja eldönteni, melyik is az igazi. Például nem egy olvasónak okozott — és okoz még ma is — gondot, hogy a fordítók az obrábací stroj szakkifejezés magyar megfelelőjét ennek tükörszavában, a megmunkálógép-ben látták, illetve látják. Amikor a Magyarországon használt szer számgép szót olvassák vagy hallják egyesek, nem tudják, mit is jelöl ez a név, illetve hogy ez az obrábací stroj magyar megfelelője. Kétségtelen, e problémát bonyolítja az a tény is, hogy az obrábai ige megfelelője a magyarban a megmunkál. Beszélhetünk tehát pl. a fa vagy a fém megmunkálásáról, amikor ezeket az anyagokat megfelelő módon kidolgozzák, kiformálják, elkészítik, vagy a föld megmunkálásáról, amikor azt megművelik (lásd A magyar nyelv értelmező szótárát!), de gép szóval mint utótaggal nem a megmunkáló igenévi, hanem a szerszám főnévi előtag alkot elfogadott, műszó értékű összetett szót, ha annak a gépnek a fogalmát akarjuk megnevezni, amellyel a megmunkálást végezzük.

Az önkötöző gép kifejezés a samoviazaö tükörszavaként vált ismertté nálunk, külö nősen mezőgazdasági körökben. Joggal helytelenítették ezt a szóalkotást többen, egyrészt azért, mert az ön szócskában nem alanyos, hanem tárgyas összetételi előtagot láttak (a kötözőgép önmagát kötözi), másrészt meg azért, mert a kifejezés a gép végezte műveletek közül csak az egyiket nevezi meg: a kévekötést (mint láttuk, azt is félreérthető módon), az aratást ellenben nem. A régebben is ismert aratógép szót azért nem tartották megfelelőnek az új gépfajta megnevezésére, mert ez a gépnek a régebbi típusát, illetve változatát jelölte, amely csupán lekaszálta a termést, kévébe nem kötözte. Míg nálunk vitatkoztak a szakemberek — s közben természetesen az önkötöző gép kifejezést (illetve szót, mert önkötözögép alakban, egybeírva) használták, addig Magyarországon elterjedt a géptípus magyar neve: a kévekötő aratógép, s idővel eljutott hozzánk is.

A probléma megoldását tehát gyakorlatilag abban látjuk — és ezt hangsúlyozni is szoktuk —, hogy ha új fogalommal találkozunk, nézzünk utána, Magyarországon milyen néven ismerik ezt, illetve hogyan kezdik nevezni, nehogy itt más néven nevezve félrevezessük az olvasót. Csak az olyan sajátos fogalom nevét fordítsuk le, amely esetleg ott nem található meg, vagy ha igen, fogalmi kör tekintetében nem azonos a kettő, illetve, amelynek a szlovák név szerinti megnevezéséhez hivatalos szerveink is. ragaszkodnak. Ilyen pl. az iskolatípusok, a különböző szintű nemzeti bizottságok neve stb.

Mire alapozzuk ezt az álláspontunkat?

A fentebb tárgyalt jelenségek azt mutatják, hogy bár a fogalmak eljutnak egyik nyelvközösségből a másikba, a nevüket ritkán veszik át a befogadó közösségek, legtöbbször saját maguk igyekeznek nekik nevet adni. Sőt abból a tényből, hogy a különböző nyelvközösségekben sajátos, illetve fogalmi kör tekintetében egymástól eltérő