Irodalmi Szemle, 1976
1976/5 - Tóth László: Levél Kedvesének ...
Tóth László levél Kedvesének avagy jelentés az iszonyatos-megváltozásról Drága Magdám, este van, bonyolult, sűrű este. Felkészültem: sokáig, a legapróbb részletekben is aprólékosan, készültem a feladatra. A feladatra, melyet megoldani csak én vagyok hivatott. Nem hiszek az elrendeltetésben, de elrendeltetás ez: hitem a feladat és megoldás együttes hite. Mivel mentsem mégis a közbenső pózokat, üres gesztusokat? Egyedül vagyok albérleti szobámban, akár búvárharangban lennék, mely lassan lemerül velem egy tengerfenékre. Ne kérdezd most, drága Magdám, mily tengerére? Néhány tízezer cigaretta mögött, sima Startot szívok, magamtól is kérdem én: Korall-napfogyatkozás vagy Medúza-hajnal lesz, kilépvén a kabinból, az első számottevő élményem? Magamat kérdezem, magamat-eligazítón. Az alapozás igénye és igényessége volt és marad számomra mindig a legfontosabb. Merüljek hát, merüljek még, csak egyre távolabb, csak egyre mélyebben, maradjanak el a gyöngyhalászok is! Az örök-lényeg megkerülhetetlen: mindent, mit megéltem, s megélhettem volna az időben, pontosabban, az idő-dimenziókban, igaznak KELL fölmutatni. Kilenc-mfizsákat isteni segítségemül sohasem szólítom, és nem várhatom az isteni ihlet szent pillanatait sem. Az ablakon túl, a szakadozott vászonredőny mögött, akár ott fönn, a felszínen lennék, tudom, csikó-villámok csapdosnak: mélytengeri szövevények kusza rajzolata az uralkodó látvány. Mi mást is várhatnék: a látvány mögöttes információit kaptam ősömül-örökül. Az olajkályha tüze idebenn őskori rőzsetüzek emlékét idézi meg: közelítsünk, közelítsünk hozzá, üljük körül, Vegyítenem kell emlékeimet környezetemből kapott információkkal. Karinthy Frigyes
