Irodalmi Szemle, 1976

1976/5 - Kiss József: Major István szerepe a szlovákiai kommunisták népfrontprogramjának kidolgozásában

gyár népnek legyen itt joga, szabadsága, ne legyen különbség nemzet és nemzet között, ne érezze a köztársaságban senki sem azt, hogy nem tartozik az uralkodó nemzethez, legyen munka, kenyér, szabadság. Ezért küzdünk Csehszlovákiában minden nemzet jogaiért, s így a magyar nép egyenjogúságáért is.” — idézte Majornak a népgyűlésen elhangzott szavait a Munkás. Major fellépéséről a Slovenské zvesti. így tudósított: „Végre megjelent az emelvényen a volt parlamenti képviselő, Major István. A tapstól, üdvrivalgásoktól és jelszavaktól visszhangzó terem azt bizonyította, hogy a bratislavai dolgozók változatlan szeretettel és odaadással viseltetnek iránta, vezérüknek tartva őt.”

Nem kisebb visszhangot váltott ki az a szintúgy meggyőző erővel elmondott beszéd is, amelyet néhány héttel később, 1936. szeptember 13-án intézett Rózsahegyen az egész Árvából és Alsó-Liptóból összesereglett népgyűlés résztvevőihez. A ludákok a kommunista pártot, s magának Major Istvánnak és a többi meghirdetett kommunista szónoknak a személyét ócsárló röpcédulák terjesztésével próbálták meghiúsítani a nagyszabású akciót. A provokáció, mely a Vladimír Clementis által később benyújtott vádirat nyomán kimerítette a bírósági bűncselekmény tényállagát, nem zavarta meg a gyűlés több mint háromezer résztvevőjét. Major Istvtán a gondosan előkészített, vörös posztóval beborított emelvényről, „amit — ahogy azt a Slovenské zvesti cikkírója megjegyezte — a múltban az egyszerű asztal is megtette”, a Hlinka-paró- kia tőszomszédságában kijelentette: „a kommunisták azt akarják, hogy a szlovák nemzet egyenrangú nemzete legyen a köztársaságnak. Hogy a munkások bére ne legyen alacsonyabb, mint a történelmi országrészekben, mert cseh testvéreink is tengődnek, osztályrészük a nyomor és szűkölködés, ami Szlovákiában még ennél is nagyobb. Követeljük a kisparasztokat és az iparosokat sújtó végrehajtások felfüggesztését, a nagy adóterhek eltörlését... egyszóval: Kenyeret, munkát, földet és szabadságot követelünk a szlovák nemzetnekl”

Major Istvánnak a népfrontpolitika kibontakoztatásában, a demokratikus nemzetiségi egyenjogúság programjának kidolgozásában való részvétele annak a szerepkörnek a kiterebélyesedését jelezte, amire a kommunista párt tömegkapcsolatai elmélyítésének korábbi, a gazdasági válság éveibe visszanyúló időszakában tett szert. Személyében az a kommunista néptribün nőtt a szlovákiai kommunista mozgalom élvonalába, akinek egyénisége képes volt átfogni a forradalmi aktivitást a legszélesebb társadalmi méretekben. Egyre inkább a nemzeti és nemzetiségi keretek között is differenciálódó követelések természetszerű kifejezésre juttatójaként léphetett fel, szem előtt tartva a bennük levő közös, a pártpolitika platformjához kötődő vonásokat.

Az antifasiszta egység megteremtéséért folyó harc széles eszmei és társadalmi bázisa új dimenziókat kölcsönzött Major István internacionalista tevékenységének is. A fasiszta ellenes tömegmozgalom kibontakoztatására irányuló törekvés határozottan érvényre juttatta Major István egyéniségének integráló szerepét. A szlovákiai kommunista mozgalom vezető funkcionáriusaként, a személyét övező széleskörű népszerűség birtokában a magyar és a szlovák nép sajátos követeléseivel és szükségleteivel azonosulva egyénisége a nemzeti elnyomás elleni harc széles területre kiterjedő antifasiszta platformját testesítette meg. A népfrontpolitikát képviselő szlovák és magyar sajtóban kifejtett publicisztikai tevékenységével és szónoki fellépésével egyaránt szolgálta a magyar és a szlovák nép fasizmus elleni mozgósításának ügyét.