Irodalmi Szemle, 1976
1976/5 - Kiss József: Major István szerepe a szlovákiai kommunisták népfrontprogramjának kidolgozásában
eredményeként, betetőzéseként következhetett be, s a Terv szerepe éppen ennek az egységnek a kikovácsolásában rejlett. A szlovákiai kommunisták politikai programja tehát kettős funkciót töltött be. A legégetőbb nemzetiségi követelések kielégítését előmozdító komplex Intézkedések kidolgozásával a tömegek mozgósítását, antifasiszta népegység megteremtését, a népfrontkormány győzelemre juttatását szolgálta, ami szavatolója lehetett a nemzetiségi egyenjogúság tényleges megvalósításának, a Tervben szereplő intézkedések gyakorlati végrehajtásának és további elmélyítésének. Vagyis a Tervnek programmá kellett ötvöznie a pillanatnyi feladatokat a távlati lehetőségekkel, a fasizmusért és a demokráciáért folyó harc szükségleteit azokkal az eshetőségekkel, amelyeket a fasiszta veszély elhárításának és a demokratikus erők győzelmének a perspektívája kínált. A nemzetiségi egyenlőtlenség felszámolását célzó koncepciónak a fasizmus elleni harc kommunista irányvonalával való szükségszerű összehangolása olyan lényegi követelményként jelentkezett, mely a szlovákiai kommunisták politikai programjának kikristályosodásában mindvégig markáns szerepet játszott. Olyan folyamat volt ez, melynek jellemzője lett, hogy a program kidolgozására irányuló törekvés két, egymást kiegészítő és egymást fedő síkban bontakozott ki: a társadalmi-gazdasági viszonyok elméleti vizsgálata szorosan összefonódott a párt gyakorlati politikájával, a nemzetiségi egyenjogúságért folytatott mindennapi harccal, a dolgozók fasizmus elleni felsorakoztatásával. Jóllehet a Szlovákia és a cseh országrészek színvonala közötti különbség kiegyenlítésének gondolata lehetővé tette a kommunisták számára a nemzetiségi kérdés demokratikus megoldását érintő programszerű állásfoglalást, valójában csak irányt szabhatott, keretet teremthetett a Szlovákia elmaradottságának leküzdésére irányuló konkrét Intézkedések számára. Az intézkedések kidolgozását és egységes rendszerbe foglalását azonban már lényegesen befolyásolta a program jellege, az antifasiszta harc céljainak és szükségleteinek, a népfrontpolitika Intencióinak szem előtt tartása. A Szlovákia egyenjogúsításának koncepciójából fakadó intézkedésekkel szemben a hatékony agitatív erőn és az adott feltételek közötti megvalósíthatóságon túlmenően szigorú követleményként szerepelt a megvalósításuktól várható, a szlovákiai dolgozó nép, az egyes szociális rétegek, a nemzeti és nemzetiségi közösségek szociális, politikai helyzetében, az osztályerőviszonyokban bekövetkező változások kikényszerítésére való alkalmasság, s az ország társadalmi-gazdasági szerkezetében végrehajtandó fokokzatos demokratikus átalakulás perspektíváihoz történő igazodásuk. Ebből adódott, hogy a program nem lehetett puszta intézkedések mechanikus gyűjteménye, ha azok még oly szervesen következték is a demokratikus nemzeti kiegyenlítődés objektív helyzetfelmérésen, a szlovákiai és az egész köztársaságban uralkodó helyzet tudományos elemzésén alapuló koncepciójából. A javasolt intézkedések széleskörűsége és mélysége, a program felépítése az antifasiszta mozgalom helyzetétől és fejlődésétől vált függővé, alapvetően befolyásolta azt a nemzeti és szociális elnyomás alatt szenvedő tömegek gondolkodása, öntudatának adott szintje és fokozódó elmélyülése, növekvő harci elszántsága, az az objektív szerep (lehetőségeivel és tényleges érvényesülésével egyetemben), ami az egyes nemzetekre és nemzetiségekre az antifasiszta népegység létrehozásában, a köztársasság területi épségének megóvásában hárult. A tömegekkel való mindennapos, legégetőbb szükségleteiknek és követeléseiknek megismerését lehetővé tevő kapcsolat, e követelések teljesítéséért folyó harc magatartást alakító és módosító, harckészséget befolyásoló szerepének szüntelen figyelemmel kísérése, a nemzetiségi egyenjogúság megteremtéséért folyó küzdelem tömegmozgalommá'fejlesztése — megannyi elengedhetetlen feltétele lett bárminemű programjellegű elképzelésnek és kísérletnek. A Terv végleges arculatát tehát azokon a népgyűléseken és antifasiszta megmozdulásokon nyerte el, amelyeket a kommunista párt kezdeményezett. S Major István neve elválaszthatatlanul összefonódott e népi, programalkotó akciókkal. Major Istvánnak már a Moszkvából való hazatérése utáni első, az antifasiszta népegység létrehozásáért síkraszálló fellépése a Horthy-reakcióval összefonódott irredenta törekvések elutasításának a jegyében történt. A magyar dolgozóknak a köztársaság népeivel közösen megvívandó, a nemzeti egyenjogúságért, a fasizmus és a háború ellen folyó harc iránti elszántságát demonstrálta. „Akarjuk, hogy a ma
