Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - HAGYOMÁNY - Poničan, Ján: Viharos ifjúkor
A kommunizmus légköre megnyitotta számukra az alkotói lehetőségek útját. A kommunizmus jegyében új értékeket értek el. A kommunizmus logikája olyan gondolati fegyverzetet nyújtott nekik, amellyel a ma problémáira a ma nyelvén válaszolhatnak. A kommunizmus felfedte számukra a világnak azt a formáját, amely eddig elrejtőzött vagy valótlan, groteszk ferdeségében mutatkozott. Ilyenek a kommunizmus növekedésének az indítóokai. Az egyik körülmény összefügg a másikkal. A nyárspolgárság nacionalizmusának és kozmopolitizmusának fáradtsága, tartalmatlansága és kiéltsége a fiatal alkotó értelmiséget és a felnövő értelmiség tömegeit útkeresésre kényszerítette. Tapogatózva találják meg őket. De megtalálják! (1931)i Az írást Ladislav Novomeský Válogatott műveinek Znejúce ozveny (Epocha, 1969) C'_ kötetéből közöljük. Ján Poničan Viharos ifjúkor (Részletek a költő visszaemlékezéseiből*) Nemeskosútra K. Moškovič, a Pravda szerkesztője is velem jött. Jano Tvarožek vitt be bennünket a saját kocsiján, egyébként a likőrgyár tulajdonosa és kommunista szimpatizáns, a híres, termékeiről a régi Magyarország határain túl is jól ismert berezói bőriparos és kereskedőcsalád „sikerületlen leszármazottja”. Barátkoztunk, leleültünk vele likőrözni vagy borozni, s eközben nemcsak a likőrfajták gyártási forrásait magyarázgatta, hanem a világlátott és sokat tapasztalt berezólak vicceivel is elszórakoztatott bennünket. Nekem mint Vlado Clementis helyettesének ügyvédi meghatalmazás lapult a zsebemben, akinek viszont Major elvtárs felesége írta alá a meghatalmazást. Így aztán Kosúton sorra fölkerestem a halottak és sebesültek szüleit. A jegyzőkönyvek egyrészt a védelem előkészítését szolgálták, másrészt anyagot szolgáltattak a Dav, a Pravda, a Tvorba és más lapok számára a kosúti vérengzésről szóló beszámolókhoz, a parlamenti interpellációhoz, valamint a brosúrához, amelyet — már a Major-per lezárása után — Laco Novomeský írt. Persze, az én anyagomat kiegészítették a tények, amelyeket a pralamenti küldöttség állapított meg (ezt Vlado Clementis és Laco Novomeský kísérte el), illetve az Emberi Jogok Ligája, amelyet mint a másik vádlott, Terebessy János ügyvédjének, dr. Weichherz Zoltánnak konci- pistája Daüo Okáli kísért. (Terebessy mint az ifjúsági szervezet képviselője ment Major elvtárssal Nemeskosútra.) A kosúti hírek bejárták az egész világot: eljutottak lapokhoz, magánemberekhez — Vlado levelei útján Romain Rollandhoz, Makszim Gorkijhoz, Seton Watsonhoz (Scotus Viator) és Ernest Gläserhez; mindezeket a Dav is közölte. Egyidejűleg megjelent a szlovák írók nyilatkozata, amelyet Okáli és E. B. Lukáč fogalmazott, s amelyet a davistákon kívül Hana Gregorová, T. G. Tajovský, E. B. Lu- káč, M. Urban, I. Horváth, Ján Smrek, Gejza Vámos, D. Makovický, sőt tizenöt cseh író (ezeket „prágai kulturális konzulunk”, L. Novomeský szerezte meg az ügynek) és három magyar író is aláírt. Az írók és a kultúra dolgozói tiltakoztak az ellen, hogy Kosúton munkások vérét ontották. Egy alkalommal a Major-per tárgyalása során én helyettesítettem a fővádlottat védői Vlado Clementist. Ekkor Bofický főügyész úr fölállt, és ünnepélyesen bejelentette: „A vád tárgyát képező napon Nemeskosút községben két ismeretlen férfi tűnt föl, az illetők házról házra jártak és vallomásokat gyűjtöttek a vádlott Major képviselő * Búrlivá mladosť. (Spomienky I. 1920—1938). Slovenský spisovateľ. 1975.
