Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - HAGYOMÁNY - Szerkesztőségi jegyzet - Hamar Kálmán: A Nyitrai Nemzeti Tanács tevékenysége 1918—1919-ben
A Nyitrai Nemzeti Tanács és a Magyar Nemzeti Tanács kapcsolata november közepén gyakorlatilag megszűnik. A zavaros katonai helyzet és a belpolitikai válság következtében a demarkációs vonalon túli vidéki nemzeti tanácsokat a Magyar Nemzeti Tanács sorsukra hagyja. A Nyitrai Nemzeti Tanács november 9-i jegyzőkönyve már ezt a helyzetet tükrözi. Arra a kérdésükre, hogy ha a csehek megjelennének Nyitrán, milyen magatartást tanúsítsanak, a következő választ kapták a pesti belügyminisztérium egyik fogalmazójától: „Természetesen a város közönségének és a hatóságoknak, magatartása ezekkel szemben csak tiltakozó lehet. Azonban miután ezek oly erővel léptek fel, hogy a védelem ki van zárva, nem lehetett elkerülni, hogy a városok közönsége, mint a hatóságok tiltakozva lépjenek fel. Elég a remény arra, hogy a következő napokon abban a helyzetben leszünk, hogy ezeknek a városoknak a védelmére- megfelelő erőt fog felvonultatni. Azon kérdésünkre, hogy mi történjék abban az esetben, ha a csehek bevonulása Nyitrára a holnapi nap folyamán következnék be és nekünk elegendő erő állna rendelkezésünkre azok visszaűzésére? Felelet: Akkor tessék őket visszaűzni!!! Ezzel a telefonbeszélgetés megszakadt, ugyanis szétkapcsolták Nyitra—Budapest vonalát”.8 November 12-én a Nemzeti Tanács intézőbizottsága 8,45 órakor ülést tartott, amelyen megtárgyalták a megye állapotát és a katonai helyzetet: A Nemzeti Tanács ülésén jelen voltak: Gyürky Ferenc elnök, Dr. Skánský alelnök, Dr. Szilágyi Béla, Dr. Palásty László, Magyar László, Vinus János, Spitzer Miksa, Weisz Henrich, Kozák István, Reisz Gyula, Bárdos Imre, Kósa Gyula, Dr. Berényi Sándor, Dukesz Jenő és Teplický- Lajos tagok. A gyűlésen megjelent Lelley Jenő főispáni titkár és a következő bizalmas közlést tette: Bizalmasai útján állandó értesüléseket szereztek be a vármegye egyes területeiről. Jelentése szerint az adott időpontban cseh igazgatás alatt áll: Halics, Trencsén, Szenica, Nagyszombatban pedig a cseh rendőrség lefegyverezte a nemzetőrséget, akik a visszavonulási parancsra vártak. Vágújhelyen cseh katonaság tartózkodik. Pöstyén- ben a lakosság egy része cseh katonaságot kér, a magyar és szlovák nemzeti tanács pedig követeli a cseh karhatalom kivonását Pöstyénből, Vágújhelyre nyolc tagú bizottságot küldtek, de kérésüket visszautasították, a nemzeti tanács embereivel ugyanis, nem akartak szóba állni. Pozsony környékén a Vágvölgye irányába tartó magyar csapatmozdulatok észlelhetők. Lelley a magyar kormány „erélyes” intézkedéseire és a Cseh Nemzeti Tanács visszavonuló rendelkezéseire hivatkozva megkísérelte összefogni a Nyitrai Nemzeti. Tanácsot. A Károlyi-kormány fegyveres karhatalmat küldött a Vágvölgyébe; a kisegítésül küldött két páncélvonatot azonban a csehszlovák csapatok Trencsénnél feltartóztatták, s ennek másfél napi veszteglés után sikerült visszatérni a kiindulási helyére. Karhatalom van Nyitrán is, amely a Rudna völgyében rendet teremtett. Egyébként a vármegye területén nyugalom van, miután a katonaság az utolsó lázadó faluban 4 embert agyonlőtt.9 A karhatalom utolsó támadásai nemcsak a csehszlovák egységek ellen irányultak, hanem a nép forradalmi megmozdulásainak letörésére is. A. jelentés végén a kiküldött leszögezi, hogy a Nemzeti Tanács, ahol lehetséges, igyekszik a népet céljainak megszerezni. A Nyitrai Nemzeti Tanács Felhívással fordul a munkásokhoz: „Munkások! Nagynehezen kivívott szabadságunk és emberi igazságunk biztosítása legszentebbfeladatunkat képezi! Munkások! Szabadságunk megszilárdulása a ti jóléteteknek is létérdeke. Tegyétek magatokat méltóvá ahhoz, hogy a szabadsággal nem éltek vissza, hanem a közjó- érdekében vállvetve ti is dolgoztok a népek szabadságának megteremtésében. Munkások! Szabadságunkat és a ti szabadságtokat csak úgy fogjátok megőrizni, ha függetlenek lesztek, senki kényekedvétől nem függtök, hanem mindenki becsületesen! megkeresve kenyerét, ezt büszkén bárki szemébe mondja. Munkások! A ti ellátástok, magatok, feleségeitek és gyermekeitek élete, egészsége van veszélyeztetve, ha nem siettek részt venni a közjóiét munkájában. Munkások! 8 uo. V. 167/1918. o UO. III. 5/1918.