Irodalmi Szemle, 1976

1976/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Hagyomány és jövő (Ankét nemzetiségi kultúránk időszerű kérdéseiről. Válaszolnak: Dénes György, Egri Viktor, Fónod Zoltán, Mészáros László és Varga János.)

Kiadványok és rendezvények foglalkoznak munkásmozgalmi hagyományaink bemutatásával is. Munkásmozgalmunk forradalmi jellegét két szempontból kell értékelnünk. Apáink, nagyapáink forradalmisága mindenekelőtt eszmei örökség. Ugyanakkor erkölcsi és magatartásbeli örökség is. A világ soha sincs tökéletesen készen, minden nemzedéknek folytatnia kell a harcot. A forradalmi hagyomány tehát forradalmi elkötelezettségre szólít bennünket. A forradalom zászlaja nem változott; de az élet megy tovább és új harcosok sorakozójára van szükség szüntelen.

1. 2. Munkásmozgalmi hagyományaink szerepe a nemzetiségi kérdés megoldását illetően a gyakorlat forradalmiságának a kihangsúlyozásában rejlik. A nemzetiségi kérdés eszmei-politikai és jogi megoldása olyan keret, amelyet a saját tevékenységükkel kell kitöltenünk. Lehetőségeink elmulasztásáért csak önmagunkat kárhoztathatjuk. Az eszmei-politikai megoldás — a CSKP nemzetiségi politikája — a teljességre törekszik, de- a valóságban mi ezt csak a saját forradalmi tevékenységünkkel formálva érhetjük el. A csehszlovákiai magyaroknak az ország irányító szerveiben olyan képviseletük van, amilyen a köztársaság fennállása óta még sohasem volt, a szlovák kormánynak van magyar nemzetiségű minisztere, magyar nemzetiségű a Szlovák Nemzeti Tanács egyik alelnöke és több miniszterhelyettes. A magyar nemzetiségi kérdés azonban gyakorlatilag soha sem lehet „véglegesen” megoldva, mert az élet sem áll meg sohasem.

1. 3. A nemzetiségi kultúra fejlődését illetően a forradalmiságnak mindenekelőtt az. alkotói bátorságban és a tudományos hozzáállások, szemléletek hangsúlyozásában kell megnyilvánulnia. Apáinkat nemcsak a vörös zászló vonzotta az interbrigadista hadosztályokba, de mozgatták őket a belső erők is: a becsület, az igazságszeretet, a bátorság. Mindezek olyan alkotó erények, amelyekre az irodalom, a művészet sorkatonáinak is szüksége van. Az író forradalmisága a valóságtól az irodalomig ível. A műszaki-tudományos forradalom minőségileg példa nélküli korában fokozott figyelmet kell szentelnünk a tudományok forradalmának is. Csak így érthetjük meg a változ6 világot, ahogyan forradalmár apáink is tudták negyven évvel ezelőtt, hogy merre mozdul a világ. Ezen a téren a tudománytól a tudásig jelszóhoz kell igazodnunk.

Varga János

Valóban, a csehszlovákiai magyar nemzetiség gazdag munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkezik. Dél-Szlovákia a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban számtalan forradalmi megmozdulás színhelye volt. Egymást követték a mezőgazdasági dolgozók és- gyári munkások sztrájkjai. Ezek között kiemelkedő helyet foglal el a kosúti mező- gazdasági munkások sztrájkja, amelyre a burzsoá hatalom csendőrsortűzzel válaszolt. A füleki, a kassai munkások és a rozsnyói bányászok sztrájkjai, valamint a köztársaság védelmére, a fasizmus ellen szervezett tornóci manifesztáció mind-mind jelentős fejezete Csehszlovákia Kommunista Pártja történetének.

E forradalmi harcok neveltek olyan személyiségeket, mint Steiner Gábor, Kosík István, Mező Imre, Schönherz Zoltán, Laco Mihály, Herz Sándor, Nógrády Sándor és. még sokan mások, akik közül sokan játszottak fontos szerepet a CSKP kialakításában, a nevük ismert volt a nemzetközi munkásmozgalomban.

Ezek a tények természetesen nagy hatással vannak a magyar nemzetiségű dolgozók tudatára, nemzeti öntudatuk fejlesztésére, formálására s nem utolsó sorban a mi sajátos helyzetünkben a csehek, a szlovákok és a magyarok barátságának kölcsönös, elmélyítésére. Maga a tény, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók legjobbjai a cseh és a szlovák nemzet legjobbjaival együtt vettek részt a kapitalizmus megdöntésében és a szocializmusért vívott harcban, az egészséges nemzeti öntudatot fejleszti. Ugyan* akkor ezek a hagyományok (kedvezően) hatnak a nemzetek és a nemzetiségek barátságára. A forradalmi munkásmozgalmi hagyományoknak két irányba ható tudatformáló szerepe vitathatatlan és dialektikus egységet képez. Természetesen a forradalmi munkásmozgalmi hagyományok tudatformáló hatása csak abban az esetben érvényesül, ha a széles tömegek ismerik és ápolják ezeket a hagyományokat. Véleményem szerint e tekintetben még sokat kell tennie mind irodalmunknak, mind a népművelésnek. Nemzetiségi irodalmunknak kötelessége ápolni ezeket a hagyományokat, művészien megírt művekben eljuttatni a nagyközönségnek. Néhány ilyen könyv már napvilágot látott;