Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Hagyomány és jövő (Ankét nemzetiségi kultúránk időszerű kérdéseiről. Válaszolnak: Dénes György, Egri Viktor, Fónod Zoltán, Mészáros László és Varga János.)
„Sosem magunkért, mindig másért hirdettünk többet, mint magunk: jobb lenni ösztönünknél, s másnál s tartani minden gátomlásnál élő gátnak szívünk és agyunk”. Q,yőry Dezső „Magyar Hegyibeszéde” 1939 karácsonyán jelent meg először, akkor már hazánk, a duna-táji demokrácia és humánum a fasizmus csizmája alatt nyögött. A kivételesen nagy emberi-költői teljesítmény mellett azonban kifejezője volt ez a vers egy népcsoport hovatartozásának, emberi-erkölcsi arculatának is. Mert a szlovákiai magyarság legjobbjai a CSKP megalakulása óta ott álltak a cseh, szlovák, német, lengyel és ukrán osztálytestvéreik mellett a társadalmi igazságért vívott harcban. És ez a népcsoport nemcsak kommunistákat adott az országnak, hanem spanyolharcosokat, partizánokat és mártírokat áldozott a fasizmus elleni harcban. Nem véletlen hát, hogy a CSKP történetében a magyar kommunisták tevékenysége mindig a tartós, igaz •értékek közé sorakozott. Munkásmozgalmi hagyományaink, a CSKP harca a nemzetiségi kérdés rendezéséért a burzsoá köztársaságban — történelmi előzményei voltak annak, hogy a szocialista rendszerben igazságosan megoldódjon a nemzetiségi kérdés, s megteremtődjenek a nemzetiségi kultúrák fejlődésének feltételei is. Bár a nemzeti (nemzetiségi) kérdés a tudományos szocializmus elméletében sohasem foglalt el — s nem is foglalhatott — központi helyet, a kommunisták ennek megválaszolását mindig is alapvető kérdésnek tekintették. Ezzel, valamint a burzsoá köztársaság soknemzetiségű államának tényével is magyarázható, hogy a nemzeti kérdés a párt tevékenységében mindig megkülönböztetett szerepet játszott. A nemzetiségi kérdés megoldásának alapvető feltétele volt az 1945-ös társadalmi felszabadulás, valamint 1948 februárjának győzelme, a munkásosztály hatalomátvétele. A nemzetiségi kérdés rendezése tehát egyenes következménye — s egyben követelménye is — a munkásosztály politikai győzelmének, bizonyítéka a lenini nemzetiségi politika nagy erejének. S bár a nemzetiségi kérdés a felszabadulás után sem oldódott meg egycsapásra (mindig is függvénye volt a társadalmi megismerésnek, a fejlődés tendenciáinak), ahhoz egy pillanatra sem fért kétség, hogy a szocialista eszmeiségtől mindig idegen volt más népek és nemzetek elnyomása, de a beolvasztás, elnemzetle- nítés formái is. Az emberi haladás érdekeinek szolgálata, a szocializmus győzelmének elősegítése azt követeli, hogy a népek, nemzetek ne „emeletekben” éljenek, hanem az egyenjogúság szelleme és gyakorlata legyen az együttélés formálója, segítője és ösztönzője. Azaz, hogy minden nép, nemzet megmaradjon a maga mivoltában, s egymást megismerve és tisztelve építse mindannyiunk közös szocialista jövőjét, s erősítse a bizalom, a megértés és az együvétartozás szálait. Ilyen értelemben aztán a szocialista hazaszeretet ereje nemcsak megőrzi, hanem magasabb szintre is emeli azokat az eredményeket, melyeket a szocialista rend biztosított népeknek, nemzeteknek. Ez egyébként a legbiztosabb útja annak is, hogy a nacionalizmus, mint a múlt visszajáró kísértete végképp a múlté legyen, s ne húzza magával azt, ami élő és amié a jövő. Mészáros László 1. 1. Mielőtt munkásmozgalmi hagyományaink szerepének, hatásának problematikáját a nemzetiségi kérdés megoldására és a nemzetiségi kultúra fejlődésére vonatkoztatnánk, általánosabb szinten kell tisztáznunk magának a hagyománynak a lényegét és munkásmozgalmi hagyományunk jellegét. A hagyomány mindig kétféle: visszahúz vagy erősít. Mozgalmas történelmünkben — a homokóra nyakában — gyakran váltakoztak az értékrendszerek és ezért bennünket ma már nem kötnek olyan erős hagyományok, mint amilyenek például Indiában a kasztrendszer és a házasság intézménye. A vallás befolyása is erősen csökkent. Ugyanakkor a változásokhoz való alkalmazkodásban mintha elhanyagoltuk volna erősítő, pozitív hagyományainkat. Ennek a fölismerése már szerencsére megtörtént, ami jó alapul szolgál egy átgondolt értékfeltáráshoz.
