Irodalmi Szemle, 1976

1976/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Hagyomány és jövő (Ankét nemzetiségi kultúránk időszerű kérdéseiről. Válaszolnak: Dénes György, Egri Viktor, Fónod Zoltán, Mészáros László és Varga János.)

a valóság vonzásában

hagyomány és jövő

(ankét nemzetiségi kultúrán k időszerű kérdéseiről)

A CSKP XV. kongresszusa társadalmi életünk jelentős eseménye többek között azért is, mert kijelöli szocialista életünk minden területén — így a kultúrában és művészetben is — a jövő célokat és megvalósítandó feladatokat. Nemzetiségi kultúránk néhány időszerű kérdéséről szerveztünk ez alkalommal ankétot. A föltett kérdések és feleletek hozzájárulhatnak ahhoz a széleskörű népi alkotótevékenységhez és szellemi munkához, amely a kongresszussal kapcsolatos. Kérdéseinkre a következő irodalmi és közéleti személyiségek válaszoltak: Dénes György költő, a Szlovák Rádió magyar adása irodalmi osztályának vezetője; Egri Viktor államdíjas író; Dr. Fonod Zoltán a Madách Könyv- és Lapkiadó, n. v. igazgatója; Mészáros László kritikus és Varga János a Hét főszerkesztője. A segítő szándékú és elvhű vélemény-mondásukért ezúton is köszönetét mondunk. Szerk.

1. A burzsoá Csehszlovák Köztársaságban a két világháború között Dél-Szlovákiában közismerten jelentős munkásmozgalom létezett, amely társadalompolitikai és kulturális tevékenységével a CSKP politikájában is hatékony szerepet képviselt. Tapasztalatai vagy közvetve szerzett ismeretei szerint munkásmozgalmi hagyományainknak milyen szerepét látja mai szocialista társadalmunk nemzetiségi kérdésének megoldásában és a magyar nemzetiségi kultúra fejlődésében?

Dénes György:

A két világháború között valóban erős, jól szervezett és cselekvésre kész munkás- mozgalom működött Dél-Szlovákiában. Olyan vidékről származom, ahol ez a mozgalom különösen erősen éreztette hatását, s gyermekként szemtanúja voltam néhány megmozdulásnak: tüntetésnek, sztrájknak. Ilyen volt 1933-ban a gömörhorkai dolgozók éhségtüntetése. Még most is előttem a kép, látom, vonul a tömeg minden május elsején, vörös zászlókat lobogtatva, mozgalmi dalokat énekelve. Emlékszem a munkás-majálisokra is, a vidám sokaságra, a Kiskút körül tanyázó munkásokra és szegényparasztokra, s még számban az ize a bográcsgulyásnak, amit nagy katlanokban főztek. Ilyen alkalmakkor művészeti műsorokat is rendeztek, leginkább a rozsnyóiak és gömör- horkaiak szerepeltek. Abban az időben hallottam először szavalókórust, s ez felgyújtotta fantáziámat. Mély benyomást gyakorolt rám a Rozsnyói Magyar Munkás Dalárda fellépése is, a tőlük hallott forradalmi dalokra ma is emlékszem. Őrzök két munkás- és parasztnaptárt is azokból az időkből. Az egyikbe, az 1936-osba Major István írta a bevezetőt Moszkva üzenete címmel. Szó van ebben a terjeszkedő fasizmusról, az