Irodalmi Szemle, 1976

1976/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Hagyomány és jövő (Ankét nemzetiségi kultúránk időszerű kérdéseiről. Válaszolnak: Dénes György, Egri Viktor, Fónod Zoltán, Mészáros László és Varga János.)

olaszok abesszíniai rablóháborújáról, a népfront és akcióegység megteremtéséről. Az irodalmi anyagot a következő nevek Jegyzik a két naptárban: Héber Zoltán, Barbusse, Forbáth Imre, Peter Jilemnlcký, Hidas Antal, Dömötör Teréz, Gergely Sándor, Alexej Tolsztoj, Illés Béla, Egon Erwin Kisch, Olbracht, Prerau Margit, J. R. Becher, Tamási Áron, Petőfi, Kahána Mózes stb. Az 1937-es naptár megrázó riportokat közöl a Rima- murány—Salgótarjáni Bányatársaság rozsnyói telepének dolgozóiról, a Füleki Zománc- edény-gyár munkásainak embertelen munkakörülményeiről. Szó esik benne a spanyol polgárháborúról, a 19-es magyar kommünről, az új szovjet alkotmányról stb. Miért soroltam fel mindezt? Azért, hogy némi fogalmat alkothassunk arról, miként tartották ébren a kommunisták a forradalmi szellemet, hogyan tágították a tömegek szemhatárát. Amíg az ellenoldalon a tömegek féktelen elnyomását szorgalmazták s igyekeztek elkendőzni a bajokat, itt fölfedték a proletariátus nyomorát, az egyre nagyobb méreteket öltő munkanélküliséget, a kis- és középparasztok eladósodását, a terjeszkedő fasizmus veszélyét, s hazai szálláscsinálóik, Hlinkáék, Hodžáék, Henleinék és Eszter- házyék titkos kézfogását.

Internacionalizmus, kollektív szellem, akcióegység, szolidaritás. Ezek a fogalmak a nagy társadalmi mozgalmakra s a tömegek minőségi fejlődésére utaltak. Midőn 1931 májusában Kosúton eldördült a csendőrsortűz, az egész ország proletariátusa, haladó értelmisége felhördült és a sortüzet követő perben fölsorakozott Major István mögé. Csehek, szlovkok, németek, magyarok. Vezércikkekben, riportokban, versekben örökítették meg e felháborító eseményt, tanulságul az utókornak. František X. Šalda cseh költő és művészettörténész írja „Kosút” című versében: „Csak csöndesen! Igaz, puskák ropogtak / Radotinban, Duchcovon, Kosúton /. Csak csöndesen! Ne hallják jaj és sóhaj: / mind mérföldkő csak egyazon úton...” A kommunisták nemcsak az osztályelnyomás, hanem a nemzeti elnyomás ellen is fölemelték szavukat. Utalhatunk itt mindjárt Július Fučík szavaira, aki a Sarló 1931-es kongresszusán mondta többek között: „A nemzet, melynek tagjaként vagyok itt, uralkodó nemzet ebben az országban. Nem vagyok azonban tagja a nemzet uralkodó kisebbségének, nem is ez az uralkodó kisebbség küldött engem. Küldetésem feladata, hogy a nemzet elnyomott és szenvedő túlnyomó többségének üdvözletét tolmácsoljam Önöknek. Önök a nemzeti felszabadulásért küzdenek, a nemzeti elnyomás ellen harcolnak. A helyes útra találtak rá, ha tudják, hogy ez a felszabadító harc a forradalmi proletariátus ügye. De tudniuk kell, hogy az Önök oldalán, a magyar munkások és dolgozó parasztok oldalán ott állnak a cseh munkások és dolgozó parasztok Is. Önök ismerik a cseh csendőröket és a cseh végrehajtókat, az elnyomásnak eme eszközeit. Nos, szükséges, hogy megismerkedjenek azokkal is, akik szövetségesei Önöknek, akik tudják, hogy kötelességük Önökkel együtt küzdeni..

Fučík szaval óta közel fél évszázad telt el. Átéltük a második világháború borzalmait, megértük a felszabadulást, átvészeltük a jogfosztottság időszakát, amelynek 1948 februárja, a munkáosztály győzelme vetett véget. Megváltozott történelmi helyzetben, új, szocialista társadalomban élünk a világot formáló keleti féltekén. Nálunk már nincsenek elnyomó osztályok, kizsákmányolok, sem munkanélküli éhes tömegek. Feladatunk a szocializmus békés építése, a népek közötti barátság és testvéri együttélés következetes megvalósítása. Mégis újra és újra előtérbe tolakodik a kérdés: honnan hová tartunk ml, szlovákiai magyarok? Mit hoztunk magunkkal és mit akarunk tovább adni? Mennyi önismerettel rendelkezünk, hogy meg tudjunk maradni, hogy megállhassuk a helyünket? És egyáltalán, melyek azok a feladatok, amelyeknek vállalása tovább éltet és gazdagíthat bennünket? Fábry Zoltán így közelíti meg a kérdést: „Népek, nemzetek, kultúrák és emberek közelítésében, közeledésében a kölcsönösség tudata a döntő. Az igazi internacionalizmus ad és kap. Gazdagítás és gazdagodás a velejárója ... A közeledés és a közelítés alapindítéka — a csodálat — a kölcsönösség legszebb emberi tényezőjeként csak irigység nélkül valósíthatja meg a szocialista humánum lényegét: az egymásra utaltság tudatát és módját, az adni és kapni zavartalanságát. Ha itt nincs gát és zavar, a kisebbség a többség tanítványa és társa lesz, gazdagodó, gazdagító: továbbvivő, hozzáadó és továbbadó. Közvetítő! Híd!...”

Amit Fábry mond, elgondolkoztató és megszívlelendő. Népek, nemzetek határmezsgyéjén élünk, szerepünk a népek kulturális vércseréjének elősegítése, az egymás felé közeledés könnyítése. Nehéz és kiváltságos feladat, s hogy el tudjuk végezni, ismernünk