Irodalmi Szemle, 1976
1976/4 - Chňoupek, Bohuslav: E napok igazsága nyomában
Bohuslav Chňoupek e napok igazsága nyomában i — Beszállás, hölgyeim és uraim, mozogjunk! — szólt a sofőr. A motor búg, az ablakok rezegnek, s az ablakokon túl a Dukla szálló hívogat:: Felújítottuk az ötórai teákat, látogasson el hozzánk ... Valaki egészen hátulról kesztyűt dob a sofőrnek, kedélyes szópárbajra hívja ki: — Miféle urak vagyunk mi? Alighanem elvétette az időszámítást. A volán mögött ülő ifjú hallgat. Végigrohanunk a város utcáin, a gyárak egy órával ezelőtt szirénáztak. A verebek csipegetik a lótrágyát. Az autóbuszunkon transzparens hrideti: FÖLDMŰVESEK! A VÁROS MUNKÁSSÁGA SEGlT NEKTEK JOBB ÉLETET TEREMTENI A FALVAKON! Kocsit toló mamák süttetik csemetéiket a téli napon, utánunk forognak, s bizonyára azt mondják: Lám, szövetkezetei mennek alapítani. A buszban meleg van, a nap a szemünkbe tűz. A mormog4sban a reggeli műszak utóhangjai hallatszanak: — Ha szól neki, és ha csak valamit ér a dolog, mérget vehet rá, hogy nem hagyja porosodni... ez pedig bizalomkeltő, én mondom, ő igazi mérnök, nem úgy, mint az a Kršák ... Az ember mindjárt valahogy többnek érzi magát... Az ülések között állók belemélyedtek az újság hátsó oldalába, és hozzáértők hangján állítják: — Bekerülnek a döntőbe, persze, hogy bekerülnek. Na de aztán? Siralmas látvány! A szomszédom sapkában ül, a sapka ellenzőjét felhajtotta, kezén olajnyomok, az olaj beitta magát a pórusaiba, balján jegygyűrű, bóbiskol. Előttünk egy pár, a fiú barna kabátban, a lány túl rövid köpenyben, túl könnyű félcipőben, a frizuráját zsilettel formálták, egymáshoz hajolnak, suttogva beszélnek, talán szerelmet vallanak egymásnak. A szurkolók tekintete elszakad a jégkorongtól, őket nézik, biztosan azt gondolják: Ti csak kárt okoztok a szövetkezetnek. Éppen rátok várnak! A párocska mögött idősebb férfi szomorkodik a világba, füles sapkája ferdén ül a fején, pipázni akar, de lehurrogják: — Ne büdösítsen, öreg, ki akar füstöt szívni? — Az öreg megszeppen, sandán bámul ki az ablakon. Vagyunk vagy százan, a város gyáraiból, hivatalokból és üzemekből jöttünk, az előbb osztottak bennünket csoportokba, minden faluba egy-egy csoport megy agitálni; a busz kerekeire felgöngyölítjük a kanyargó országutat, az olvadó hófoltokkal szennyezett falvakat, dűlőket, szántóföldeket és réteket. Dalcsíkba megyünk, hogy segítsünk a kommunistáknak megtörni a jeget a parasztszívekben. Mindegyikünk zsebében ott lapul a sokszorosított „Tények és bizonyítékok”. Ez áll benne: Dalcsík község: 127 parasztporta, 825 hektár területű határ. A foglalkoztatottság állandóan növekszik, 130 ember jár be dolgozni a városba, 1948-ban mindössze 6 nő volt alkalmazásban, ma otthon a faluban 21, a városban 37 asszony dolgozik, öt év alatt 30 új ház épült, 13 ház jelenleg épül. A helyi fogyasztási szövetkezetben tavaly 202 500 korona értékű lisztet, 64 200 korona értékű margarint, 56 400 korona értékű
