Irodalmi Szemle, 1976
1976/3 - FIGYELŐ - Lehel Lajos: Kovács István: Igazság nekünk a cél
grafikai elrendezéséről és szedéséről sem lehet sok Jót elmondani. Egyszóval a nyomdatechnika fogyatékosságai nehezen áttekinthetővé, összefolyóvá tették a mű lexikális részét. Mindez azonban már a okiadé és nem a szerző rovására írandó. A szerző megtette a kötelességét. Áldozatos és fáradságos kutatómunkával összeállított egy értékes kézikönyvet, melynek a közeljövőben megjelenő második kiadása bizonyára kiküszöböli az első kiadás tipográfiai fogyatékosságait. Varga Sándor Kovács István: Igazság nekünk a cél Kovács István írását döntően két mozzanat határozza meg: a dokumentumszerűség és az önéletrajzi jelleg. Nem szükséges összehasonlítást végezni az önéletrajzi dokumentumregénnyel, de hogy elhelyezhessük az erdélyi irodalomban, utalunk néhány, az időben közel eső ilyen jellegű műre: Bánffy Miklósnak a harmincas években írt regénytrilógiájára, az erdélyi arisztokrácia életképtelenségét belülről feltáró írásra, a néhány éve megjelent Tamási Gáspár regényre, amelyben az író saját életén kerésztül ábrázolta a székely falu világát. Kovács István nem indult írónak, de szükségét érezte, hogy fél évszázad küzdelmeit és tanulságát megörökítse. Az 50 évet átfogó trilógiának egyik része a könyv. A gyermekkorra emlékező Egy parasztgyerek elindul még megjelenésre vár, míg a serdülőkort, a falun meg élni nem tudó és városokba vagy Amerikába vándorló szegényparasztok, napszámosok életét, munkássá alakulásukat, életformájuk, gondolkodásuk megváltozását bemutató Vasvirág néhány éve jelent meg. Kovács István Igazság nekünk a célja egy munkás fejlődésének és öntudatra ébredésének és a kelet-európai munkás- mozgalom egy része fejlődésének a története. Dokumentumszerű hűséggel beszámol a román, a romániai magyar és szász munkások internacionalizmusáról, a tőkésekkel szembeni bérharcukról,, szervezeti tevékenységükről a két világháború között, s mindezt a fejlődő regényhős szemléletével. A könyv Kovács István emberré érését, munkásmozgalmi harcossá fejlődését mutatja be, azt hogyan jut el szükségszerűen egy autodidakta munkás a szociáldemokrata szakszervezettől a kommunista pártig. Az írás a szamosfalvi katonaévek, a, repülőezredben szolgáló román és magyar katonák sorsközösségének bemuta tásával kezdődik. A katonaévek után Kovács István hazakerül Kolozsvárra, és öntőként a Juhász-féle vasöntödében dolgozik. A közösség érdekében tevékenykedő szakmunkásra felfigyelnek a szakszervezetben is, a munkások között népszerű bizalmi lesz. A mozgalmi munka következménye elbocsátás. Galacra kerül szervezetlen munkások és rossz munkakörülmények közé. Éhbérért dolgozik, de szervezeti munkásra, kommunista tanok hirdetőjére Galacon sincs szükség. Bukarestbe, a fejlődésnek indult fiatal fővárosba vándorol. Sofőrként próbál munkát szerezni, vándorlásai közben felvillan előttünk a harmincas évek munkásainak élete, látja a hosszú sorokat a munkaközvetítő irodák előtt. A mű témája riportszerű, az elbeszélésmód naturalisztikus. A könyv darabos, nyers és — igaz. Értékei nyilvánvalók: puszta tényfeltárás is lehet jelentős szocialista irodalom. Szocialista ember irodalmi munkájáról van szó, de a könyv hőse nemcsak pártéletet él, nemcsak jelszavakban gondolkodik, fölötte áll a sematizmusnak. Az író tudja, hogy nem új emberek teremtik meg a szocialista társadalmat, hanem az emberek az új társadalmat építve alakulnak új emberekké. (Kriterion Könyvkiadó) Lehel Lajos-
